< Zsoltárok 143 >
1 Dávid zsoltára. Uram, hallgasd meg könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra; hűséged és igazságod szerint hallgass meg engemet.
Dawid dwom. Awurade, tie me mpaebɔ, tie me mmɔborɔsu; fi wo nokwaredi ne trenee mu bra bɛboa me.
2 Ne szállj perbe a te szolgáddal, mert egy élő sem igaz előtted!
Mfa wʼakoa nkɔ atemmu mu, na ɔteasefo biara nteɛ wɔ wʼanim.
3 Ímé, ellenség üldözi lelkemet, a földhöz paskolja éltemet; betaszít engem a sötétségbe a milyen a régen megholtaké!
Ɔtamfo no taa me, ɔbɔ me hwe fam; ɔma me tena sum mu te sɛ wɔn a wowuwuu dedaada.
4 Elcsügged bennem a lelkem, felháborodik bennem a szívem!
Ɛno nti me honhom atɔ beraw wɔ me mu; na me koma di yaw wɔ me mu.
5 Megemlékezem a régi időkről, elgondolom minden te dolgodat; kezed munkáiról elmélkedem.
Mekae tete nna no; midwinnwen wo nnwuma ne nea wo nsa ayɛ nyinaa ho.
6 Feléd terjesztgetem kezeimet; lelkem, mint szomjú föld, úgy eped utánad. (Szela)
Mema me nsa so kyerɛ wo; wo ho sukɔm de me kra sɛ asase kesee.
7 Siess, hallgass meg engem Uram! Elfogyatkozik az én lelkem. Ne rejtsd el orczádat előlem, hogy ne legyek hasonló a sírba szállókhoz.
Awurade, gye me so ntɛm; me honhom tɔ piti. Mfa wʼanim nhintaw me anyɛ saa a mɛyɛ sɛ wɔn a wɔkɔ amoa mu no.
8 Korán hallasd velem kegyelmedet, mert bízom benned! Mutasd meg nékem az útat, melyen járjak, mert hozzád emelem lelkemet!
Ma mente wʼadɔe a ɛnsa da no ho asɛm daa anɔpa, na mede me ho ato wo so. Kyerɛ me ɔkwan a memfa so, na wo na mema me kra so kyerɛ.
9 Szabadíts meg engem ellenségeimtől, Uram; hozzád menekülök!
Awurade gye me fi mʼatamfo nsam, na wo mu na mede me ho hintaw.
10 Taníts meg engem a te akaratodat teljesítenem, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen engem az egyenes földön.
Kyerɛ me na menyɛ wʼapɛde, na wo ne me Nyankopɔn; ma wo honhom pa no nkogya me asasetaw so.
11 Eleveníts meg engem, Uram, a te nevedért; vidd ki lelkemet a nyomorúságból a te igazságodért!
Awurade, wo din nti, kyɛe me nkwa so; wo trenee mu, yi me fi ɔhaw mu.
12 És kegyelmedből rontsd meg ellenségeimet, és veszítsd el mindazokat, a kik szorongatják lelkemet; mert szolgád vagyok.
Fi wʼadɔe a ɛnsa da no mu mua mʼatamfo ano; na sɛe wɔn a wokyi me no nyinaa, na meyɛ wo somfo.