Zsoltárok 143
1 Dávid zsoltára. Uram, hallgasd meg könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra; hűséged és igazságod szerint hallgass meg engemet.
Usliši mojo molitev, oh Gospod, pazljivo prisluhni mojim ponižnim prošnjam; odgovori mi v svoji zvestobi in v svoji pravičnosti.
2 Ne szállj perbe a te szolgáddal, mert egy élő sem igaz előtted!
Ne vstopi na sodbo s svojim služabnikom, kajti v tvojem pogledu noben živeč človek ne bo opravičen.
3 Ímé, ellenség üldözi lelkemet, a földhöz paskolja éltemet; betaszít engem a sötétségbe a milyen a régen megholtaké!
Kajti sovražnik je preganjal mojo dušo, moje življenje je z udarcem zrušil k tlom; pripravil me je, da prebivam v temi, kakor tisti, ki so bili dolgo mrtvi.
4 Elcsügged bennem a lelkem, felháborodik bennem a szívem!
Zato je moj duh nadvladan znotraj mene, moje srce znotraj mene je zapuščeno.
5 Megemlékezem a régi időkről, elgondolom minden te dolgodat; kezed munkáiról elmélkedem.
Spominjam se dni iz davnine, premišljujem o vseh tvojih delih, razglabljam o delu tvojih rok.
6 Feléd terjesztgetem kezeimet; lelkem, mint szomjú föld, úgy eped utánad. (Szela)
Svoje roke iztegujem k tebi; mojo dušo žeja po tebi kakor žejno deželo. (Sela)
7 Siess, hallgass meg engem Uram! Elfogyatkozik az én lelkem. Ne rejtsd el orczádat előlem, hogy ne legyek hasonló a sírba szállókhoz.
Naglo me usliši, oh Gospod, moj duh slabi. Svojega obraza ne skrivaj pred menoj, da ne bi bil podoben tem, ki gredo dol v jamo.
8 Korán hallasd velem kegyelmedet, mert bízom benned! Mutasd meg nékem az útat, melyen járjak, mert hozzád emelem lelkemet!
Povzroči mi, da zjutraj slišim tvojo ljubečo skrbnost, kajti vate zaupam. Povzroči mi, da spoznam pot, po kateri naj hodim, kajti svojo dušo dvigujem k tebi.
9 Szabadíts meg engem ellenségeimtől, Uram; hozzád menekülök!
Osvobodi me, oh Gospod, pred mojimi sovražniki. K tebi zbežim, da me skriješ.
10 Taníts meg engem a te akaratodat teljesítenem, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen engem az egyenes földön.
Úči me izpolnjevati tvojo voljo, kajti ti si moj Bog. Tvoj duh je dober, vodi me v deželo iskrenosti.
11 Eleveníts meg engem, Uram, a te nevedért; vidd ki lelkemet a nyomorúságból a te igazságodért!
Oživi me, oh Gospod, zaradi svojega imena; zaradi svoje pravičnosti mojo dušo privedi iz stiske.
12 És kegyelmedből rontsd meg ellenségeimet, és veszítsd el mindazokat, a kik szorongatják lelkemet; mert szolgád vagyok.
Zaradi svojega usmiljenja iztrebi moje sovražnike in uniči vse tiste, ki prizadevajo mojo dušo, kajti jaz sem tvoj služabnik.
