Zsoltárok 143
1 Dávid zsoltára. Uram, hallgasd meg könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra; hűséged és igazságod szerint hallgass meg engemet.
Dungga ang akong pag-ampo, Oh Jehova; patalinghugi ang akong mga pangaliyupo: Sa imong pagkamatinumanon, ug sa imong pagkamatarung, tubaga ako.
2 Ne szállj perbe a te szolgáddal, mert egy élő sem igaz előtted!
Ug ayaw paghukmi ang imong ulipon; Kay sa imong pagtan-aw walay bisan kinsa nga tawo nga buhi nga matarung.
3 Ímé, ellenség üldözi lelkemet, a földhöz paskolja éltemet; betaszít engem a sötétségbe a milyen a régen megholtaké!
Kay gilutos sa kaaway ang akong kalag; Iyang gidugmok ang akong kinabuhi ngadto sa yuta: Iyang gipapuyo ako sa mga mangitngit nga dapit, ingon niadtong mga nangamatay sa hataas nang panahon.
4 Elcsügged bennem a lelkem, felháborodik bennem a szívem!
Sa ingon niini nalumsan ang akong espiritu sa sulod nako; Ang akong kasingkasing nga ania sa sulod nako nahimong biniyaan.
5 Megemlékezem a régi időkről, elgondolom minden te dolgodat; kezed munkáiról elmélkedem.
Akong hinumduman ang kanhing mga adlaw; Nagapalandong ako sa tanan mong mga buhat; Nagapanghunahuna ako sa buhat sa imong mga kamot.
6 Feléd terjesztgetem kezeimet; lelkem, mint szomjú föld, úgy eped utánad. (Szela)
Gibayaw ko ang akong mga kamot nganha kanimo: Ang akong kalag giuhaw kanimo, ingon sa yuta nga malaay. (Selah)
7 Siess, hallgass meg engem Uram! Elfogyatkozik az én lelkem. Ne rejtsd el orczádat előlem, hogy ne legyek hasonló a sírba szállókhoz.
Dalia ang pagtubag kanako, Oh Jehova; nagakaluya na ang akong espiritu: Ayaw tagoa ang imong nawong gikan kanako, Aron dili ako mahasama niadtong mga nanganaug ngadto sa lubnganan.
8 Korán hallasd velem kegyelmedet, mert bízom benned! Mutasd meg nékem az útat, melyen járjak, mert hozzád emelem lelkemet!
Ipabati kanako ang imong mahigugmaong-kalolot sa kabuntagon; Kay kanimo misalig ako: Ipahibalo kanako ang dalan nga akong pagalaktan; Kay kanimo gibayaw ko ang akong kalag.
9 Szabadíts meg engem ellenségeimtől, Uram; hozzád menekülök!
Luwasa ako, Oh Jehova, gikan sa akong mga kaaway: Kanimo midangup ako aron nga matagoan mo ako.
10 Taníts meg engem a te akaratodat teljesítenem, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen engem az egyenes földön.
Tudloi ako sa pagbuhat sa imong kabubut-on; Kay ikaw mao ang akong Dios: Ang imong Espiritu maayo man; Mandoi ako didto sa yuta sa katul-iran.
11 Eleveníts meg engem, Uram, a te nevedért; vidd ki lelkemet a nyomorúságból a te igazságodért!
Buhion mo ako, Oh Jehova, tungod lamang sa imong ngalan: Tungod sa imong pagkamatarung, kuhaa ang akong kalag gikan sa kagul-anan.
12 És kegyelmedből rontsd meg ellenségeimet, és veszítsd el mindazokat, a kik szorongatják lelkemet; mert szolgád vagyok.
Ug diha sa imong mahigugmaongkalolot, putla ang akong mga kaaway, Ug laglaga silang tanan nga nanagsakit sa akong kalag; Kay ako mao ang imong alagad.
