Zsoltárok 142

1 Dávid tanítása; imádság a barlangban létekor. Fenszóval hívom az Urat, fenszóval könyörgök az Úrhoz.

KAHEA aku la au ia Iehova, i ko'u leo, Me ko'u leo hoi i nonoi aku ai au ia Iehova.

2 Kiöntöm előtte panaszomat, kitárom előtte nyomorúságomat,

Ninini aku la au i ko'u kaniuhu imua ona, A hoike aku la no hoi i ko'u pilikia ma kona alo.

3 Mikor elcsügged bennem a lelkem. Te pedig tudod az én ösvényemet, hogy az úton, a melyen járok, tőrt hánytak elém.

I ka maule ana o ko'u uhane iloko o'u, Alaila ike pono no oe i ko'u alanui. Ma ke ala a'u i hele aku ai, hana lakou i hei no'u.

4 Tekints jobbra és lásd meg, hogy senki sincsen, a ki ismerne; nincsen számomra menedék; senki sem tudakozódik felőlem.

Nana aku la au ma ka lima akau, a ike hoi, Aohe mea i ike mai ia'u; Ua pau na wahi e pakele ai; Aohe mea i manao mai i ko'u uhane.

5 Hívlak téged, oh Uram; s ezt mondom: Te vagy oltalmam és örökségem az élőknek földén;

Kahea aku la au ia oe, e Iehova, I aku la, O oe no ko'u paku, O kuu puu waiwai hoi ma ka aina o ka poe ola.

6 Figyelmezz esedezésemre, mert igen nyomorult vagyok! Szabadíts meg engem üldözőimtől, mert hatalmasabbak nálamnál!

E hoolohe mai oe i ko'u uwe ana, no ka mea, ua hoopilikia loa ia au: E hoopakele mai oe ia'u i ka poe hoomaau mai, No ka mea, na oi aku ko lakou ikaika i ko'u.

7 Vezesd ki lelkemet a börtönből, hogy magasztaljam a te nevedet! Az igazak vegyenek engem körül, mikor jól teszel majd velem.

E hoopuka aku oe i ko'u uhane iwaho o ka hale paahao, I hoomililani aku au i kou inoa; E kaapuni mai ka poe pono ia'u, No ka mea, e hana maikai mai oe ia'u.