Zsoltárok 142

1 Dávid tanítása; imádság a barlangban létekor. Fenszóval hívom az Urat, fenszóval könyörgök az Úrhoz.

Lungsong khaw thung oh naah lawkthuihaih. Angraeng khaeah tha hoi ka hang; tahmen hnikhaih hoi Angraeng khaeah ka hang.

2 Kiöntöm előtte panaszomat, kitárom előtte nyomorúságomat,

A hmaa ah laisaephaih lok to ka thuih moe, ka raihaih to a hmaa ah ka taphong.

3 Mikor elcsügged bennem a lelkem. Te pedig tudod az én ösvényemet, hogy az úton, a melyen járok, tőrt hánytak elém.

Ka tak thungah muithla thazok sut naah, ka caehhaih loklam to nang panoek pae. Ka caehhaih loklam ah nihcae mah kai hanah tamquta hoiah dongh ang patung o.

4 Tekints jobbra és lásd meg, hogy senki sincsen, a ki ismerne; nincsen számomra menedék; senki sem tudakozódik felőlem.

Bantang bangah ka khet naah, kai panoek kami mi doeh om ai; abuephaih ka tawn ai; ka hinghaih paawt mi doeh om ai.

5 Hívlak téged, oh Uram; s ezt mondom: Te vagy oltalmam és örökségem az élőknek földén;

Aw Angraeng, nang khaeah ka hang; nang loe ka buephaih ah na oh moe, kahing kaminawk prae ah kai ih taham ah na oh, tiah ka thuih.

6 Figyelmezz esedezésemre, mert igen nyomorult vagyok! Szabadíts meg engem üldözőimtől, mert hatalmasabbak nálamnál!

Ka poekhaih ka pahnaem boeh pongah, ka hanghaih lok hae tahngai ah; kai pacaekthlaek kaminawk ih ban thung hoiah na pahlong ah; nihcae loe kai pongah thacak o kue.

7 Vezesd ki lelkemet a börtönből, hogy magasztaljam a te nevedet! Az igazak vegyenek engem körül, mikor jól teszel majd velem.

Na hmin pakoeh thai hanah, thongim thung hoiah na loisak ah; ka nuiah na hoih pongah, katoeng kaminawk loe ka taengah angzo o tih.