Zsoltárok 141

1 Dávid zsoltára. Uram! hívlak téged: siess én hozzám; figyelmezz szavamra, mikor hívlak téged.

Ko e Saame ʻa Tevita. ‌ʻE Sihova, ʻoku ou tangi kiate koe: ke ke haʻu vave kiate au; fakafanongo ki hoku leʻo, ʻo kau ka tangi kiate koe.

2 Mint jóillatú füst jusson elődbe imádságom, s kezem felemelése estvéli áldozat legyen.

Ke aʻu atu ʻeku lotu ki ho ʻao ʻo hangē ko e meʻa namu kakala; mo e hiki hake ʻo hoku nima ʻo hangē ko e feilaulau ʻoe efiafi.

3 Tégy Uram závárt az én szájamra; őriztessed az én ajkaim nyílását!

‌ʻE Sihova, fakanofo ʻae leʻo ki hoku ngutu; tauhi ʻae matapā ʻo hoku loungutu.

4 Ne engedd szívemet rosszra hajlani, hogy istentelenül ne cselekedjem a gonosztevő emberekkel egybe; és ne egyem azoknak kedvelt ételéből!

‌ʻOua naʻa ueʻi hoku loto ki ha meʻa kovi ʻe taha, ke fai ʻae ngaahi ngāue kovi mo e kau tangata ʻoku fai kovi: pea ʻoua naʻa tuku ke u kai ʻi heʻenau ngaahi meʻa lelei.

5 Ha igaz fedd engem: jól van az; ha dorgál engem: mintha fejem kenné. Nem vonakodik fejem, sőt még imádkozom is értök nyavalyájokban.

Ke taaʻi au ʻe he angatonu; pea ko e ʻofa ia: pea tuku ke ne valokiʻi au; ko e lolo lelei ia, ʻaia ʻe ʻikai foa ai hoku ʻulu: he ko ʻeku lotu foki ʻe fai ia ʻi heʻenau ngaahi mamahi.

6 Ha sziklához paskoltatnak az ő bíráik, akkor hallgatják az én beszédeimet, mert gyönyörűségesek.

‌ʻOka hinga ʻenau kau fakamaau ʻi he ngaahi potu tokatāmaki, tenau fanongo ki heʻeku ngaahi lea; he ʻoku melie ia.

7 Mint a ki a földet vágja és hányja, úgy szóratnak szét csontjaik a Seol torkában. (Sheol h7585)

Kuo movetevete hotau ngaahi hui ʻi he ngutu ʻoe faʻitoka, ʻo hangē ko e taaʻi ʻo mafahi ʻe he taha ʻae ʻakau ʻi he funga ʻoe fonua. (Sheol h7585)

8 De az én szemeim, Uram Isten, rajtad csüggenek; hozzád folyamodom: ne oltsd el életemet!

Ka ʻoku hanga hoku mata kiate koe, ʻE Sihova ko e ʻEiki: ʻoku ou falala kiate koe; ʻoua naʻa ke siʻaki hoku laumālie.

9 Őrizz meg a tőrtől, a mit elém hánytak, és a gonosztevőknek hálóitól!

Taʻofi au mei he ngaahi tauhele kuo nau ʻai kiate au, mo e ngaahi meʻa fakauʻu, ʻae kakai fai kovi.

10 Essenek az álnokok saját tőreikbe; míg én egyben általmegyek!

Tuku ke tō ʻae angahala ki he ngaahi kupenga ʻanautolu, ʻi he lolotonga ʻo ʻeku hao mei ai.