< Zsoltárok 141 >

1 Dávid zsoltára. Uram! hívlak téged: siess én hozzám; figyelmezz szavamra, mikor hívlak téged.
Psalm Davidov. O Gospod, kličem te, hiti k meni; čuj glas moj, ko te kličem.
2 Mint jóillatú füst jusson elődbe imádságom, s kezem felemelése estvéli áldozat legyen.
Molitev moja pridi kakor kadilo pred te; povzdigovanje mojih rok kakor dar večerni.
3 Tégy Uram závárt az én szájamra; őriztessed az én ajkaim nyílását!
Zloži Gospod, opazuj usta moja; straži karkoli izhaja z ustnic mojih.
4 Ne engedd szívemet rosszra hajlani, hogy istentelenül ne cselekedjem a gonosztevő emberekkel egybe; és ne egyem azoknak kedvelt ételéből!
Ne daj, da se srce moje nagne k hudobni reči, dela doprinašat po krivici z možmi, ki delajo krivico; tudi naj ne uživam njih slaščic.
5 Ha igaz fedd engem: jól van az; ha dorgál engem: mintha fejem kenné. Nem vonakodik fejem, sőt még imádkozom is értök nyavalyájokban.
Udari naj me nazaj pravični, milost bode, in posvari me, mazilo bode izvrstno; ne brani se glava moja; čim bolj, tem bolj bode: molitev moja v njih nesrečah.
6 Ha sziklához paskoltatnak az ő bíráik, akkor hallgatják az én beszédeimet, mert gyönyörűségesek.
Ali planejo dol raz skale njih sodniki; dasi umejo, da so govori moji prijetni.
7 Mint a ki a földet vágja és hányja, úgy szóratnak szét csontjaik a Seol torkában. (Sheol h7585)
Kakor bi kdo razsekal in razklal zemljo, raztresejo se naše kosti, v groba žrelo. (Sheol h7585)
8 De az én szemeim, Uram Isten, rajtad csüggenek; hozzád folyamodom: ne oltsd el életemet!
Ko se v té, Gospod, ozirajo moje oči, k tebi pribegnem, ne zapústi duše moje.
9 Őrizz meg a tőrtől, a mit elém hánytak, és a gonosztevőknek hálóitól!
Reši me zadrge, katero so mi razpeli, in zank njih, ki delajo krivico.
10 Essenek az álnokok saját tőreikbe; míg én egyben általmegyek!
Padejo naj v mreže svoje vsi krivični, jaz pa pojdem mimo.

< Zsoltárok 141 >