Zsoltárok 141
1 Dávid zsoltára. Uram! hívlak téged: siess én hozzám; figyelmezz szavamra, mikor hívlak téged.
Psalmus David. Domine clamavi ad te, exaudi me: intende voci meæ, cum clamavero ad te.
2 Mint jóillatú füst jusson elődbe imádságom, s kezem felemelése estvéli áldozat legyen.
Dirigatur oratio mea sicut incensum in conspectu tuo: elevatio manuum mearum sacrificium vespertinum.
3 Tégy Uram závárt az én szájamra; őriztessed az én ajkaim nyílását!
Pone Domine custodiam ori meo: et ostium circumstantiæ labiis meis.
4 Ne engedd szívemet rosszra hajlani, hogy istentelenül ne cselekedjem a gonosztevő emberekkel egybe; és ne egyem azoknak kedvelt ételéből!
Non declines cor meum in verba malitiæ, ad excusandas excusationes in peccatis, cum hominibus operantibus iniquitatem: et non communicabo cum electis eorum.
5 Ha igaz fedd engem: jól van az; ha dorgál engem: mintha fejem kenné. Nem vonakodik fejem, sőt még imádkozom is értök nyavalyájokban.
Corripiet me iustus in misericordia, et increpabit me: oleum autem peccatoris non impinguet caput meum. Quoniam adhuc et oratio mea in beneplacitis eorum:
6 Ha sziklához paskoltatnak az ő bíráik, akkor hallgatják az én beszédeimet, mert gyönyörűségesek.
absorpti sunt iuncti petræ iudices eorum. Audient verba mea quoniam potuerunt:
sicut crassitudo terræ erupta est super terram. Dissipata sunt ossa nostra secus infernum: (Sheol h7585)
8 De az én szemeim, Uram Isten, rajtad csüggenek; hozzád folyamodom: ne oltsd el életemet!
quia ad te Domine, Domine oculi mei: in te speravi, non auferas animam meam.
9 Őrizz meg a tőrtől, a mit elém hánytak, és a gonosztevőknek hálóitól!
Custodi me a laqueo, quem statuerunt mihi: et a scandalis operantium iniquitatem.
10 Essenek az álnokok saját tőreikbe; míg én egyben általmegyek!
Cadent in retiaculo eius peccatores: singulariter sum ego donec transeam.
