Zsoltárok 141

1 Dávid zsoltára. Uram! hívlak téged: siess én hozzám; figyelmezz szavamra, mikor hívlak téged.

A Melody of David. O Yahweh, I have cried unto thee, Make thou haste to me, Give ear unto my voice, when I cry to thee.

2 Mint jóillatú füst jusson elődbe imádságom, s kezem felemelése estvéli áldozat legyen.

Let my prayer be set in order like incense before thee, —the lifting up of my hands, as the evening gift.

3 Tégy Uram závárt az én szájamra; őriztessed az én ajkaim nyílását!

Set thou, O Yahweh, a watch at my mouth, Keep thou guard over the door of my lips.

4 Ne engedd szívemet rosszra hajlani, hogy istentelenül ne cselekedjem a gonosztevő emberekkel egybe; és ne egyem azoknak kedvelt ételéből!

Let not my heart incline to a matter of wrong, that I should busy myself with practices in lawlessness, with men working iniquity, and let me not eat of their dainties.

5 Ha igaz fedd engem: jól van az; ha dorgál engem: mintha fejem kenné. Nem vonakodik fejem, sőt még imádkozom is értök nyavalyájokban.

Let a righteous man smite me—a lovingkindness, that he should correct me, an oil for the head [which] let not my head refuse! For, yet, even my prayer, shall be in their calamities.

6 Ha sziklához paskoltatnak az ő bíráik, akkor hallgatják az én beszédeimet, mert gyönyörűségesek.

Their judges, have been hurled down by a crag, Now have men heard my sayings, for they have become sweet.

7 Mint a ki a földet vágja és hányja, úgy szóratnak szét csontjaik a Seol torkában. (Sheol h7585)

As when one plougheth and furroweth the earth, Scattered about, are our bones at the mouth of hades! (Sheol h7585)

8 De az én szemeim, Uram Isten, rajtad csüggenek; hozzád folyamodom: ne oltsd el életemet!

Surely, unto thee, O Yahweh, My Lord, are mine eyes, In thee, have I sought refuge, Do not pour out my life.

9 Őrizz meg a tőrtől, a mit elém hánytak, és a gonosztevőknek hálóitól!

Keep me out of the clutches of the trap they have set for me, and the snares of the workers of iniquity.

10 Essenek az álnokok saját tőreikbe; míg én egyben általmegyek!

They who are lawless, shall fall into the nooses thereof, while, I, at the same time, pass on.