< Zsoltárok 141 >

1 Dávid zsoltára. Uram! hívlak téged: siess én hozzám; figyelmezz szavamra, mikor hívlak téged.
A Psalm of David. LORD, I have called upon thee; make haste unto me: give ear unto my voice, when I call unto thee.
2 Mint jóillatú füst jusson elődbe imádságom, s kezem felemelése estvéli áldozat legyen.
Let my prayer be set forth as incense before thee; the lifting up of my hands as the evening sacrifice.
3 Tégy Uram závárt az én szájamra; őriztessed az én ajkaim nyílását!
Set a watch, O LORD, before my mouth; keep the door of my tips.
4 Ne engedd szívemet rosszra hajlani, hogy istentelenül ne cselekedjem a gonosztevő emberekkel egybe; és ne egyem azoknak kedvelt ételéből!
Incline not my heart to any evil thing, to be occupied in deeds of wickedness with men that work iniquity: and let me not eat of their dainties.
5 Ha igaz fedd engem: jól van az; ha dorgál engem: mintha fejem kenné. Nem vonakodik fejem, sőt még imádkozom is értök nyavalyájokban.
Let the righteous smite me, [it shall be] a kindness; and let him reprove me, [it shall be as] oil upon the head; let not my head refuse it: for even in their wickedness shall my prayer continue.
6 Ha sziklához paskoltatnak az ő bíráik, akkor hallgatják az én beszédeimet, mert gyönyörűségesek.
Their judges are thrown down by the sides of the rock; and they shall hear my words; for they are sweet.
7 Mint a ki a földet vágja és hányja, úgy szóratnak szét csontjaik a Seol torkában. (Sheol h7585)
As when one ploweth and cleaveth the earth, our bones are scattered at the grave’s mouth. (Sheol h7585)
8 De az én szemeim, Uram Isten, rajtad csüggenek; hozzád folyamodom: ne oltsd el életemet!
For mine eyes are unto thee, O GOD the Lord: in thee do I put my trust; leave not my soul destitute.
9 Őrizz meg a tőrtől, a mit elém hánytak, és a gonosztevőknek hálóitól!
Keep me from the snare which they have laid for me, and from the gins of the workers of iniquity.
10 Essenek az álnokok saját tőreikbe; míg én egyben általmegyek!
Let the wicked fall into their own nets, whilst that I withal escape.

< Zsoltárok 141 >