Zsoltárok 141
1 Dávid zsoltára. Uram! hívlak téged: siess én hozzám; figyelmezz szavamra, mikor hívlak téged.
Adonai, I have called on you. Come to me quickly! Listen to my voice when I call to you.
2 Mint jóillatú füst jusson elődbe imádságom, s kezem felemelése estvéli áldozat legyen.
Let my prayer be set before you like incense; the lifting up of my hands like the evening sacrifice.
3 Tégy Uram závárt az én szájamra; őriztessed az én ajkaim nyílását!
Set a watch, Adonai, before my mouth. Keep the door of my lips.
4 Ne engedd szívemet rosszra hajlani, hogy istentelenül ne cselekedjem a gonosztevő emberekkel egybe; és ne egyem azoknak kedvelt ételéből!
Don’t incline my heart to any evil thing, to practice deeds of ethical wickedness with men who work vain striving of iniquity. Don’t let me eat of their delicacies.
5 Ha igaz fedd engem: jól van az; ha dorgál engem: mintha fejem kenné. Nem vonakodik fejem, sőt még imádkozom is értök nyavalyájokban.
Let the upright strike me, it is kindness; let him reprove me, it is like oil on the head; don’t let my head refuse it; Yet my prayer is always against evil deeds.
6 Ha sziklához paskoltatnak az ő bíráik, akkor hallgatják az én beszédeimet, mert gyönyörűségesek.
Their judges are thrown down by the sides of the rock. They will sh'ma ·hear obey· my words, for they are well spoken.
“As when one plows and breaks up the earth, our bones are scattered at the mouth of Sheol ·Place of the dead·.” (Sheol h7585)
8 De az én szemeim, Uram Isten, rajtad csüggenek; hozzád folyamodom: ne oltsd el életemet!
For my eyes are on you, Adonai, the 'Adonay [Yahweh the Lord]. In you, I take refuge. Don’t leave my soul destitute.
9 Őrizz meg a tőrtől, a mit elém hánytak, és a gonosztevőknek hálóitól!
Keep me from the snare which they have laid for me, from the traps of the workers of vain striving of iniquity.
10 Essenek az álnokok saját tőreikbe; míg én egyben általmegyek!
Let the wicked fall together into their own nets, while I pass by.
