Zsoltárok 141
1 Dávid zsoltára. Uram! hívlak téged: siess én hozzám; figyelmezz szavamra, mikor hívlak téged.
“A psalm of David.” O Lord, I call thee, hasten unto me: give ear unto my voice, when I call unto thee.
2 Mint jóillatú füst jusson elődbe imádságom, s kezem felemelése estvéli áldozat legyen.
May my prayer be valued as incense before thee, the lifting up of my hands, as the evening offering.
3 Tégy Uram závárt az én szájamra; őriztessed az én ajkaim nyílását!
Set, O Lord, a watch unto my mouth: keep a guard at the door of my lips.
4 Ne engedd szívemet rosszra hajlani, hogy istentelenül ne cselekedjem a gonosztevő emberekkel egybe; és ne egyem azoknak kedvelt ételéből!
Permit not my heart to incline after any evil thing, to practise deeds in wickedness with men that are doers of wrong: and let me not eat of their dainties.
5 Ha igaz fedd engem: jól van az; ha dorgál engem: mintha fejem kenné. Nem vonakodik fejem, sőt még imádkozom is értök nyavalyájokban.
If the righteous strike me, it is a kindness; and if he reprove me, it is [as] oil poured on the head, my head shall not refuse it; for yet my prayer also [is offered] in their sufferings.
6 Ha sziklához paskoltatnak az ő bíráik, akkor hallgatják az én beszédeimet, mert gyönyörűségesek.
Are their judges fallen down through means of a rock: then will they listen to my words; for they are pleasant.
As when one cutteth in and splitteth open the earth: so are our bones scattered for the mouth of the grave. (Sheol h7585)
8 De az én szemeim, Uram Isten, rajtad csüggenek; hozzád folyamodom: ne oltsd el életemet!
For unto thee, O Eternal Lord, are my eyes directed; in thee do I trust: pour not out my life.
9 Őrizz meg a tőrtől, a mit elém hánytak, és a gonosztevőknek hálóitól!
Guard me from the power of the snare which they have laid for me, and the traps of the wrong-doers.
10 Essenek az álnokok saját tőreikbe; míg én egyben általmegyek!
Let the wicked fall into their own nets, altogether—while I pass safely by.
