Zsoltárok 141
1 Dávid zsoltára. Uram! hívlak téged: siess én hozzám; figyelmezz szavamra, mikor hívlak téged.
Lord, I cry to you: make haste to me; give ear to my voice, when I cry to you.
2 Mint jóillatú füst jusson elődbe imádságom, s kezem felemelése estvéli áldozat legyen.
Let my prayer be set forth before you as incense; and the lifting up of my hands as the evening sacrifice.
3 Tégy Uram závárt az én szájamra; őriztessed az én ajkaim nyílását!
Set a watch, O LORD, before my mouth; keep the door of my lips.
4 Ne engedd szívemet rosszra hajlani, hogy istentelenül ne cselekedjem a gonosztevő emberekkel egybe; és ne egyem azoknak kedvelt ételéből!
Incline not my heart to any evil thing, to practice wicked works with men that work iniquity: and let me not eat of their dainties.
5 Ha igaz fedd engem: jól van az; ha dorgál engem: mintha fejem kenné. Nem vonakodik fejem, sőt még imádkozom is értök nyavalyájokban.
Let the righteous smite me; it shall be a kindness: and let him reprove me; it shall be an excellent oil, which shall not break my head: for yet my prayer also shall be in their calamities.
6 Ha sziklához paskoltatnak az ő bíráik, akkor hallgatják az én beszédeimet, mert gyönyörűségesek.
When their judges are overthrown in stony places, they shall hear my words; for they are sweet.
Our bones are scattered at the grave’s mouth, as when one cuts and splits wood on the earth. (Sheol h7585)
8 De az én szemeim, Uram Isten, rajtad csüggenek; hozzád folyamodom: ne oltsd el életemet!
But my eyes are to you, O GOD the Lord: in you is my trust; leave not my soul destitute.
9 Őrizz meg a tőrtől, a mit elém hánytak, és a gonosztevőknek hálóitól!
Keep me from the snares which they have laid for me, and the gins of the workers of iniquity.
10 Essenek az álnokok saját tőreikbe; míg én egyben általmegyek!
Let the wicked fall into their own nets, whilst that I with escape.
