Zsoltárok 141
1 Dávid zsoltára. Uram! hívlak téged: siess én hozzám; figyelmezz szavamra, mikor hívlak téged.
Jehovah, I have called upon thee. Make haste to me. Give ear to my voice when I call to thee.
2 Mint jóillatú füst jusson elődbe imádságom, s kezem felemelése estvéli áldozat legyen.
Let my prayer be set forth as incense before thee, the lifting up of my hands as the evening sacrifice.
3 Tégy Uram závárt az én szájamra; őriztessed az én ajkaim nyílását!
Set a watch, O Jehovah, before my mouth. Keep the door of my lips.
4 Ne engedd szívemet rosszra hajlani, hogy istentelenül ne cselekedjem a gonosztevő emberekkel egybe; és ne egyem azoknak kedvelt ételéből!
Incline not my heart to any evil thing, to practice deeds of wickedness with men who work iniquity. And let me not eat of their dainties.
5 Ha igaz fedd engem: jól van az; ha dorgál engem: mintha fejem kenné. Nem vonakodik fejem, sőt még imádkozom is értök nyavalyájokban.
Let a righteous man smite me, as a kindness. And let him reprove me, as oil upon the head. Let not my head refuse it. For even in their wickedness my prayer shall continue.
6 Ha sziklához paskoltatnak az ő bíráik, akkor hallgatják az én beszédeimet, mert gyönyörűségesek.
Their judges are thrown down by the sides of the rock. And they shall hear my words, for they are sweet.
Like plowing and furrowing the earth, our bones are scattered at the mouth of Sheol. (Sheol h7585)
8 De az én szemeim, Uram Isten, rajtad csüggenek; hozzád folyamodom: ne oltsd el életemet!
For my eyes are to thee, O Jehovah the Lord. In thee do I take refuge. Leave not my soul destitute.
9 Őrizz meg a tőrtől, a mit elém hánytak, és a gonosztevőknek hálóitól!
Keep me from the snare which they have laid for me, and from the traps of the workers of iniquity.
10 Essenek az álnokok saját tőreikbe; míg én egyben általmegyek!
Let the wicked fall into their own nets, while I pass over.
