Zsoltárok 140
1 Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. Szabadíts meg engem, Uram, a gonosz embertől; a zsarnok férfitól védj meg engemet!
in finem psalmus David eripe me Domine ab homine malo a viro iniquo eripe me
2 A kik gonoszt gondolnak szívökben, és minden nap háborút kezdenek.
qui cogitaverunt iniquitates in corde tota die constituebant proelia
3 Nyelvöket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. (Szela)
acuerunt linguam suam sicut serpentis venenum aspidum sub labiis eorum diapsalma
4 Ments meg, oh Uram, a gonosz kezétől; a zsarnok férfitól védj meg engemet! A kik megejteni szándékoznak lépéseimet.
custodi me Domine de manu peccatoris ab hominibus iniquis eripe me qui cogitaverunt subplantare gressus meos
5 Tőrt hánytak elém titkon a kevélyek és köteleket; hálót terítettek ösvényem szélére, hurkokat vetettek elém! (Szela)
absconderunt superbi laqueum mihi et funes extenderunt in laqueum iuxta iter scandalum posuerunt mihi diapsalma
6 Mondám az Úrnak: Istenem vagy te! Hallgasd meg Uram könyörgésem szavát!
dixi Domino Deus meus es tu exaudi Domine vocem deprecationis meae
7 Én Uram, Istenem, szabadításom ereje: fedezd be fejemet a háború napján!
Domine Domine virtus salutis meae obumbrasti super caput meum in die belli
8 Ne add meg Uram, a mit a gonosz kíván; rossz szándékát ne segítsd elő, mert felfuvalkodik! (Szela)
non tradas Domine desiderio meo peccatori cogitaverunt contra me ne derelinquas me ne forte exaltentur diapsalma
9 A körültem ólálkodóknak fejét borítsa be ajkaiknak átka.
caput circuitus eorum labor labiorum ipsorum operiet eos
10 Eleven szenek hulljanak reájok; tűzbe vesse őket, örvényekbe, fel ne keljenek!
cadent super eos carbones in igne deicies eos in miseriis non subsistent
11 A nyelves ember meg ne maradjon e földön; a zsarnok embert űzze a veszedelem, míg nyaka szakad.
vir linguosus non dirigetur in terra virum iniustum mala capient in interitu
12 Tudom, hogy felfogja az Úr a szegények ügyét, a nyomorultaknak jogát.
cognovi quia faciet Dominus iudicium inopis et vindictam pauperum
13 Csak az igazak magasztalják a te nevedet, s orczád előtt lakoznak az igazságosak.
verumtamen iusti confitebuntur nomini tuo habitabunt recti cum vultu tuo
