Zsoltárok 140
1 Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. Szabadíts meg engem, Uram, a gonosz embertől; a zsarnok férfitól védj meg engemet!
In finem, Psalmus David. Eripe me Domine ab homine malo: a viro iniquo eripe me.
2 A kik gonoszt gondolnak szívökben, és minden nap háborút kezdenek.
Qui cogitaverunt iniquitates in corde: tota die constituebant prælia.
3 Nyelvöket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. (Szela)
Acuerunt linguas suas sicut serpentis: venenum aspidum sub labiis eorum.
4 Ments meg, oh Uram, a gonosz kezétől; a zsarnok férfitól védj meg engemet! A kik megejteni szándékoznak lépéseimet.
Custodi me Domine de manu peccatoris: et ab hominibus iniquis eripe me. Qui cogitaverunt supplantare gressus meos:
5 Tőrt hánytak elém titkon a kevélyek és köteleket; hálót terítettek ösvényem szélére, hurkokat vetettek elém! (Szela)
absconderunt superbi laqueum mihi: Et funes extenderunt in laqueum: iuxta iter scandalum posuerunt mihi.
6 Mondám az Úrnak: Istenem vagy te! Hallgasd meg Uram könyörgésem szavát!
Dixi Domino: Deus meus es tu: exaudi Domine vocem deprecationis meæ.
7 Én Uram, Istenem, szabadításom ereje: fedezd be fejemet a háború napján!
Domine, Domine virtus salutis meæ: obumbrasti super caput meum in die belli:
8 Ne add meg Uram, a mit a gonosz kíván; rossz szándékát ne segítsd elő, mert felfuvalkodik! (Szela)
Ne tradas me Domine a desiderio meo peccatori: cogitaverunt contra me, ne derelinquas me, ne forte exaltentur.
9 A körültem ólálkodóknak fejét borítsa be ajkaiknak átka.
Caput circuitus eorum: labor labiorum ipsorum operiet eos.
10 Eleven szenek hulljanak reájok; tűzbe vesse őket, örvényekbe, fel ne keljenek!
Cadent super eos carbones, in ignem deiicies eos: in miseriis non subsistent.
11 A nyelves ember meg ne maradjon e földön; a zsarnok embert űzze a veszedelem, míg nyaka szakad.
Vir linguosus non dirigetur in terra: virum iniustum mala capient in interitu.
12 Tudom, hogy felfogja az Úr a szegények ügyét, a nyomorultaknak jogát.
Cognovi quia faciet Dominus iudicium inopis: et vindictam pauperum.
13 Csak az igazak magasztalják a te nevedet, s orczád előtt lakoznak az igazságosak.
Verumtamen iusti confitebuntur nomini tuo: et habitabunt recti cum vultu tuo.
