Zsoltárok 140
1 Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. Szabadíts meg engem, Uram, a gonosz embertől; a zsarnok férfitól védj meg engemet!
Au chef des chantres. Psaume de David. Éternel, délivre-moi des hommes méchants! Préserve-moi des hommes violents,
2 A kik gonoszt gondolnak szívökben, és minden nap háborút kezdenek.
Qui méditent de mauvais desseins dans leur cœur, Et sont toujours prêts à faire la guerre!
3 Nyelvöket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. (Szela)
Ils aiguisent leur langue comme un serpent, Ils ont sous leurs lèvres un venin d’aspic. (Pause)
4 Ments meg, oh Uram, a gonosz kezétől; a zsarnok férfitól védj meg engemet! A kik megejteni szándékoznak lépéseimet.
Éternel, garantis-moi des mains du méchant! Préserve-moi des hommes violents, Qui méditent de me faire tomber!
5 Tőrt hánytak elém titkon a kevélyek és köteleket; hálót terítettek ösvényem szélére, hurkokat vetettek elém! (Szela)
Des orgueilleux me tendent un piège et des filets, Ils placent des rets le long du chemin, Ils me dressent des embûches. (Pause)
6 Mondám az Úrnak: Istenem vagy te! Hallgasd meg Uram könyörgésem szavát!
Je dis à l’Éternel: Tu es mon Dieu! Éternel, prête l’oreille à la voix de mes supplications!
7 Én Uram, Istenem, szabadításom ereje: fedezd be fejemet a háború napján!
Éternel, Seigneur, force de mon salut! Tu couvres ma tête au jour du combat.
8 Ne add meg Uram, a mit a gonosz kíván; rossz szándékát ne segítsd elő, mert felfuvalkodik! (Szela)
Éternel, n’accomplis pas les désirs du méchant, Ne laisse pas réussir ses projets, de peur qu’il ne s’en glorifie! (Pause)
9 A körültem ólálkodóknak fejét borítsa be ajkaiknak átka.
Que sur la tête de ceux qui m’environnent Retombe l’iniquité de leurs lèvres!
10 Eleven szenek hulljanak reájok; tűzbe vesse őket, örvényekbe, fel ne keljenek!
Que des charbons ardents soient jetés sur eux! Qu’il les précipite dans le feu, Dans des abîmes, d’où ils ne se relèvent plus!
11 A nyelves ember meg ne maradjon e földön; a zsarnok embert űzze a veszedelem, míg nyaka szakad.
L’homme dont la langue est fausse ne s’affermit pas sur la terre; Et l’homme violent, le malheur l’entraîne à sa perte.
12 Tudom, hogy felfogja az Úr a szegények ügyét, a nyomorultaknak jogát.
Je sais que l’Éternel fait droit au misérable, Justice aux indigents.
13 Csak az igazak magasztalják a te nevedet, s orczád előtt lakoznak az igazságosak.
Oui, les justes célébreront ton nom, Les hommes droits habiteront devant ta face.
