Zsoltárok 140

1 Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. Szabadíts meg engem, Uram, a gonosz embertől; a zsarnok férfitól védj meg engemet!

2 A kik gonoszt gondolnak szívökben, és minden nap háborút kezdenek.

3 Nyelvöket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. (Szela)

4 Ments meg, oh Uram, a gonosz kezétől; a zsarnok férfitól védj meg engemet! A kik megejteni szándékoznak lépéseimet.

5 Tőrt hánytak elém titkon a kevélyek és köteleket; hálót terítettek ösvényem szélére, hurkokat vetettek elém! (Szela)

6 Mondám az Úrnak: Istenem vagy te! Hallgasd meg Uram könyörgésem szavát!

7 Én Uram, Istenem, szabadításom ereje: fedezd be fejemet a háború napján!

8 Ne add meg Uram, a mit a gonosz kíván; rossz szándékát ne segítsd elő, mert felfuvalkodik! (Szela)

9 A körültem ólálkodóknak fejét borítsa be ajkaiknak átka.

10 Eleven szenek hulljanak reájok; tűzbe vesse őket, örvényekbe, fel ne keljenek!

11 A nyelves ember meg ne maradjon e földön; a zsarnok embert űzze a veszedelem, míg nyaka szakad.

12 Tudom, hogy felfogja az Úr a szegények ügyét, a nyomorultaknak jogát.

13 Csak az igazak magasztalják a te nevedet, s orczád előtt lakoznak az igazságosak.