< Zsoltárok 140 >

1 Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. Szabadíts meg engem, Uram, a gonosz embertől; a zsarnok férfitól védj meg engemet!
Til Sangmesteren. En Salme af David.
2 A kik gonoszt gondolnak szívökben, és minden nap háborút kezdenek.
Red mig, HERRE, fra onde Mennesker, vær mig et Værn mod Voldsmænd,
3 Nyelvöket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. (Szela)
der pønser paa ondt i Hjertet og daglig ægger til Strid.
4 Ments meg, oh Uram, a gonosz kezétől; a zsarnok férfitól védj meg engemet! A kik megejteni szándékoznak lépéseimet.
De hvæsser Tungen som Slanger, har Øglegift under deres Læber. (Sela)
5 Tőrt hánytak elém titkon a kevélyek és köteleket; hálót terítettek ösvényem szélére, hurkokat vetettek elém! (Szela)
Vogt mig, HERRE, for gudløses Haand, vær mig et Værn mod Voldsmænd, som pønser paa at bringe mig til Fald.
6 Mondám az Úrnak: Istenem vagy te! Hallgasd meg Uram könyörgésem szavát!
Hovmodige lægger Snarer og Strikker for mig, breder et Net for min Fod, lægger Fælder for mig ved Vejen. (Sela)
7 Én Uram, Istenem, szabadításom ereje: fedezd be fejemet a háború napján!
Jeg siger til HERREN: Du er min Gud, HERRE, lyt til min tryglende Røst!
8 Ne add meg Uram, a mit a gonosz kíván; rossz szándékát ne segítsd elő, mert felfuvalkodik! (Szela)
HERRE, Herre, min Frelses Styrke, du skærmer mit Hoved paa Stridens Dag.
9 A körültem ólálkodóknak fejét borítsa be ajkaiknak átka.
Opfyld ej, HERRE, den gudløses Ønsker, lad ikke hans Raad have Fremgang!
10 Eleven szenek hulljanak reájok; tűzbe vesse őket, örvényekbe, fel ne keljenek!
Lad dem ikke løfte Hovedet mod mig, lad deres Trusler ramme dem selv!
11 A nyelves ember meg ne maradjon e földön; a zsarnok embert űzze a veszedelem, míg nyaka szakad.
Det regne paa dem med gloende Kul, styrt dem i Dybet, ej staa de op!
12 Tudom, hogy felfogja az Úr a szegények ügyét, a nyomorultaknak jogát.
Lad ikke Bagtaleren holde sig i Landet, ondt ramme Voldsmanden Slag i Slag!
13 Csak az igazak magasztalják a te nevedet, s orczád előtt lakoznak az igazságosak.
Jeg ved, at HERREN vil føre de armes Sag og skaffe de fattige Ret. For vist skal retfærdige prise dit Navn, oprigtige bo for dit Aasyn.

< Zsoltárok 140 >