Zsoltárok 140
1 Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. Szabadíts meg engem, Uram, a gonosz embertől; a zsarnok férfitól védj meg engemet!
Til Sangmesteren; en Psalme, af David.
2 A kik gonoszt gondolnak szívökben, és minden nap háborút kezdenek.
Herre! udfri mig fra onde Mennesker, bevar mig fra Voldsmænd!
3 Nyelvöket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. (Szela)
de, som have optænkt ondt i Hjertet, hver Dag holde sig sammen til Krig.
4 Ments meg, oh Uram, a gonosz kezétől; a zsarnok férfitól védj meg engemet! A kik megejteni szándékoznak lépéseimet.
De have skærpet deres Tunge som en Slange, der er Øglegift under deres Læber. (Sela)
5 Tőrt hánytak elém titkon a kevélyek és köteleket; hálót terítettek ösvényem szélére, hurkokat vetettek elém! (Szela)
Beskærm mig, Herre! imod den ugudeliges Hænder, bevar mig fra Voldsmænd, som tænke at lægge Stød for mine Trin.
6 Mondám az Úrnak: Istenem vagy te! Hallgasd meg Uram könyörgésem szavát!
De hovmodige have skjult en Snare for mig og Reb, de have udspændt et Garn ved Siden af Vejen, de have lagt Fælder for mig. (Sela)
7 Én Uram, Istenem, szabadításom ereje: fedezd be fejemet a háború napján!
Jeg har sagt til Herren: Du er min Gud; Herre! vend dine Øren til mine ydmyge Begæringers Røst.
8 Ne add meg Uram, a mit a gonosz kíván; rossz szándékát ne segítsd elő, mert felfuvalkodik! (Szela)
Den Herre, Herre er min Frelses Styrke; du har dækket mit Hoved paa Rustningens Dag.
9 A körültem ólálkodóknak fejét borítsa be ajkaiknak átka.
Tilsted ikke, Herre! den ugudelige hans Begæringer, lad ikke hans onde Anslag faa Fremgang; de maatte ophøje sig deraf. (Sela)
10 Eleven szenek hulljanak reájok; tűzbe vesse őket, örvényekbe, fel ne keljenek!
Paa deres Hoved, som omringe mig, skal den Fortræd, deres Læber voldte, komme til at hvile.
11 A nyelves ember meg ne maradjon e földön; a zsarnok embert űzze a veszedelem, míg nyaka szakad.
Der skal rystes Gløder over dem, han skal lade dem falde i Ilden, i dybe Grave, at de ikke skulle staa op igen.
12 Tudom, hogy felfogja az Úr a szegények ügyét, a nyomorultaknak jogát.
En mundkaad Mand skal ikke bestaa paa Jorden; en Voldsmand skal Ulykken jage, indtil han er ganske fordreven.
13 Csak az igazak magasztalják a te nevedet, s orczád előtt lakoznak az igazságosak.
Jeg ved, at Herren skal udføre den elendiges Sag, de fattiges Ret. Ja, de retfærdige skulle prise dit Navn; de oprigtige skulle blive for dit Ansigt.
