Zsoltárok 140

1 Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. Szabadíts meg engem, Uram, a gonosz embertől; a zsarnok férfitól védj meg engemet!

上主，求您救拔我脫離兇惡的人； 上主，求您保護我脫離強暴的人！

2 A kik gonoszt gondolnak szívökben, és minden nap háborút kezdenek.

他們心中策劃惡謀，他們終日挑撥爭鬥；

3 Nyelvöket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. (Szela)

他們磨快自己的舌尖，有如蛇蝮，他們的雙脣的下面，含有蛇毒。 （休止）

4 Ments meg, oh Uram, a gonosz kezétől; a zsarnok férfitól védj meg engemet! A kik megejteni szándékoznak lépéseimet.

上主，求您拯救我脫離兇惡的人；上主，求您保護我擺脫強暴的人，因他們企圖要我腳步滑倒。

5 Tőrt hánytak elém titkon a kevélyek és köteleket; hálót terítettek ösvényem szélére, hurkokat vetettek elém! (Szela)

驕傲人給我暗暗設網羅，張起繩索作為圈套，設下陷井等我路過。 （休止）

6 Mondám az Úrnak: Istenem vagy te! Hallgasd meg Uram könyörgésem szavát!

我求上主說：您是我的天主；上主，求您聽我哀禱的苦訴！

7 Én Uram, Istenem, szabadításom ereje: fedezd be fejemet a háború napján!

上主天主，您是我有力的救助，在作戰時，請您掩護我的頭顱。

8 Ne add meg Uram, a mit a gonosz kíván; rossz szándékát ne segítsd elő, mert felfuvalkodik! (Szela)

上主，求您不要順隨惡人的奢欲；上主，請不要完成他們的計謀。 （休止）

9 A körültem ólálkodóknak fejét borítsa be ajkaiknak átka.

願那些顯露頭而圍困我的人，出於他們口脣的詛咒，反歸己身。

10 Eleven szenek hulljanak reájok; tűzbe vesse őket, örvényekbe, fel ne keljenek!

願火降落在他們的身上，將他們拋入深坑免再高昂。

11 A nyelves ember meg ne maradjon e földön; a zsarnok embert űzze a veszedelem, míg nyaka szakad.

搬弄是非的人，不得在世久存，災禍會突然使強暴的人被擒。

12 Tudom, hogy felfogja az Úr a szegények ügyét, a nyomorultaknak jogát.

我確知上主必為受壓迫的人伸冤，也必為貧窮的人主持正義的判斷。

13 Csak az igazak magasztalják a te nevedet, s orczád előtt lakoznak az igazságosak.

義人必定將您的聖名頌讚，善人必定居住在您的面前。