< Zsoltárok 140 >

1 Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. Szabadíts meg engem, Uram, a gonosz embertől; a zsarnok férfitól védj meg engemet!
Luwasa ako, Oh Jehova, gikan sa tawo nga dautan; Bantayi ako gikan sa tawo nga malupigon:
2 A kik gonoszt gondolnak szívökben, és minden nap háborút kezdenek.
Nga nagalalang ug mga buhat sa kadautan diha sa ilang kasingkasing; Sa kanunay nanagtigum sa ilang kaugalingon sa pakiggubat.
3 Nyelvöket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. (Szela)
Ginabaid nila ang ilang mga dila sama sa usa ka bitin; Ang kalala sa udto-udto anaa sa ilalum sa ilang mga ngabil. (Selah)
4 Ments meg, oh Uram, a gonosz kezétől; a zsarnok férfitól védj meg engemet! A kik megejteni szándékoznak lépéseimet.
Tagoa ako, Oh Jehova, gikan sa mga kamot sa dautan; Bantayi ako gikan sa tawo nga malupigon: Nga adunay tuyo sa pagpasimang sa akong mga lakang.
5 Tőrt hánytak elém titkon a kevélyek és köteleket; hálót terítettek ösvényem szélére, hurkokat vetettek elém! (Szela)
Ang mga palabilabihon nanagtago ug lit-ag alang kanako, ug mga gapus; Nanagladlad (sila) ug usa ka pukot daplin sa alagianan; Nanagbutang (sila) ug mga bitik alang kanako. (Selah)
6 Mondám az Úrnak: Istenem vagy te! Hallgasd meg Uram könyörgésem szavát!
Miingon ako kang Jehova: Ikaw mao ang akong Dios: Patalinghugi ang tingog sa akong mga pangaliyupo, Oh Jehova.
7 Én Uram, Istenem, szabadításom ereje: fedezd be fejemet a háború napján!
Oh Jehova nga Ginoo, ang kaligon sa akong kaluwasan, Ikaw ang nagtabon sa akong ulo sa adlaw sa gubat.
8 Ne add meg Uram, a mit a gonosz kíván; rossz szándékát ne segítsd elő, mert felfuvalkodik! (Szela)
Ayaw pag-itugot, Oh Jehova, ang mga tinguha sa tawong dautan; Ayaw pag-ipapadayon ang iyang dautan nga paglalang, tingali unya (sila) managpahitaas sa ilang kaugalingon. (Selah)
9 A körültem ólálkodóknak fejét borítsa be ajkaiknak átka.
Mahitungod sa ulo niadtong mga nanaglibut kanako, Pataboni (sila) sa buhat nga dautan sa ilang kaugalingong mga ngabil,
10 Eleven szenek hulljanak reájok; tűzbe vesse őket, örvényekbe, fel ne keljenek!
Ipahulog sa ibabaw nila ang mga nanagsiga nga baga: Ipasugba (sila) ngadto sa kalayo, Ngadto sa mga halalum nga mga gahong, diin (sila) dili na makagula.
11 A nyelves ember meg ne maradjon e földön; a zsarnok embert űzze a veszedelem, míg nyaka szakad.
Ang tawo nga magsusulti sa dautan dili magadayon sa yuta: Ang kadautan magapangayam sa tawo nga malupigon aron sa pagpukan kaniya.
12 Tudom, hogy felfogja az Úr a szegények ügyét, a nyomorultaknak jogát.
Nasayud ako nga si Jehova magalaban sa katungod sa mga sinakit, Ug buhaton ang justicia alang sa mga tawong hangul.
13 Csak az igazak magasztalják a te nevedet, s orczád előtt lakoznak az igazságosak.
Sa pagkamatuod gayud ang mga matarung mohatag sa mga pasalamat sa imong ngalan: Ang mga matul-id sa kasingkasing managpuyo diha sa imong presencia.

< Zsoltárok 140 >