Zsoltárok 14

1 Az éneklőmesternek; Dávidé. Azt mondja a balgatag az ő szívében: Nincs Isten. Megromlottak, útálatosságot cselekedtek; nincs, a ki jót cselekedjék.

Для дириґента хору. Давидів.

2 Az Úr letekintett a mennyből az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-é értelmes, Istent kereső?

Господь дивиться з неба на лю́дських синів, щоб побачити, чи є там розумний, що Бога шукає.

3 Mindnyájan elhajlottak; egyetemben elromlottak, nincs, a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy sem.

Усе повідступа́ло, разом стали бридки́ми вони, нема доброчинця, нема ні одно́го!

4 Nem tudják-é ezt mind a gonosztévők, a kik megeszik az én népemet, mintha kenyeret ennének, az Urat pedig segítségül nem hívják?

Чи ж не розуміють всі ті, хто чинить безпра́в'я, хто мій люд поїдає? Вони хліб Господній їдять, та не кличуть Його,

5 Majd rettegnek rettegéssel, mert Isten az igaz nemzetséggel van!

Тоді настраши́лися стра́хом вони, бо Бог в праведнім роді.

6 A szegénynek tanácsát kicsúfoljátok, mert az Úr az ő bizodalma.

Раду вбогого га́ньбите ви, та Госпо́дь охорона йому.

7 Vajha eljőne Sionból Izráelnek a szabadítás! Mikor az Úr visszahozza népének foglyait, Jákób örül majd és vigad Izráel.

Аби то Він дав із Сіону спасі́ння Ізраїлеві! Як долю Своєму наро́ду пове́рне Господь, то радітиме Яків, втіша́тися буде Ізра́їль!