Zsoltárok 14

1 Az éneklőmesternek; Dávidé. Azt mondja a balgatag az ő szívében: Nincs Isten. Megromlottak, útálatosságot cselekedtek; nincs, a ki jót cselekedjék.

To the chief Musician, A Psalm of David. The fool hath said in his heart, There is no God. They are corrupt, they have done abominable works, there is none that doeth good.

2 Az Úr letekintett a mennyből az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-é értelmes, Istent kereső?

The LORD looked down from heaven upon the children of men, to see if there were any that did understand, and seek God.

3 Mindnyájan elhajlottak; egyetemben elromlottak, nincs, a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy sem.

They are all gone aside, they are all together become filthy: there is none that doeth good, no, not one.

4 Nem tudják-é ezt mind a gonosztévők, a kik megeszik az én népemet, mintha kenyeret ennének, az Urat pedig segítségül nem hívják?

Have all the workers of iniquity no knowledge? who eat up my people as they eat bread, and call not upon the LORD.

5 Majd rettegnek rettegéssel, mert Isten az igaz nemzetséggel van!

There were they in great fear: for God is in the generation of the righteous.

6 A szegénynek tanácsát kicsúfoljátok, mert az Úr az ő bizodalma.

Ye have shamed the counsel of the poor, because the LORD is his refuge.

7 Vajha eljőne Sionból Izráelnek a szabadítás! Mikor az Úr visszahozza népének foglyait, Jákób örül majd és vigad Izráel.

O that the salvation of Israel were come out of Zion! when the LORD bringeth back the captivity of his people, Jacob shall rejoice, and Israel shall be glad.