Zsoltárok 14

1 Az éneklőmesternek; Dávidé. Azt mondja a balgatag az ő szívében: Nincs Isten. Megromlottak, útálatosságot cselekedtek; nincs, a ki jót cselekedjék.

To the chief Musician. [A Psalm] of David. The fool hath said in his heart, There is no God. They have corrupted themselves, they have done abominable works: there is none that doeth good.

2 Az Úr letekintett a mennyből az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-é értelmes, Istent kereső?

Jehovah looked down from the heavens upon the children of men, to see if there were any that did understand, that did seek God.

3 Mindnyájan elhajlottak; egyetemben elromlottak, nincs, a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy sem.

They have all gone aside, they are together become corrupt: there is none that doeth good, not even one.

4 Nem tudják-é ezt mind a gonosztévők, a kik megeszik az én népemet, mintha kenyeret ennének, az Urat pedig segítségül nem hívják?

Have all the workers of iniquity no knowledge, eating up my people [as] they eat bread? They call not upon Jehovah.

5 Majd rettegnek rettegéssel, mert Isten az igaz nemzetséggel van!

There were they in great fear; for God is in the generation of the righteous.

6 A szegénynek tanácsát kicsúfoljátok, mert az Úr az ő bizodalma.

Ye have shamed the counsel of the afflicted, because Jehovah [was] his refuge.

7 Vajha eljőne Sionból Izráelnek a szabadítás! Mikor az Úr visszahozza népének foglyait, Jákób örül majd és vigad Izráel.

Oh that the salvation of Israel were come out of Zion! When Jehovah turneth again the captivity of his people, Jacob shall be glad, Israel shall rejoice.