Zsoltárok 14

1 Az éneklőmesternek; Dávidé. Azt mondja a balgatag az ő szívében: Nincs Isten. Megromlottak, útálatosságot cselekedtek; nincs, a ki jót cselekedjék.

Ang buang diha sa iyang kasingkasing miingon: Walay Dios. Mga dunot (sila) nanagbuhat (sila) sa mga buhat nga makaluod; Walay bisan kinsa nga nagabuhat ug maayo.

2 Az Úr letekintett a mennyből az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-é értelmes, Istent kereső?

Si Jehova nagsud-ong sukad sa langit sa ibabaw sa mga anak sa mga tawo, Sa pagtan-aw kong may usa ba nga nakasabut, Nga nangita sa Dios.

3 Mindnyájan elhajlottak; egyetemben elromlottak, nincs, a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy sem.

Silang tanan nanghisalaag, nangadunot (sila) sa tingub; Walay bisan kinsa nga nagabuhat ug maayo, wala, walay bisan usa.

4 Nem tudják-é ezt mind a gonosztévők, a kik megeszik az én népemet, mintha kenyeret ennének, az Urat pedig segítségül nem hívják?

Wala bay kahibalo ang tanan nga mamumuhat sa kadautan, Nga nanaglamoy sa akong katawohan sama sa nagakaon (sila) ug tinapay, Ug kang Jehova wala (sila) managtawag?

5 Majd rettegnek rettegéssel, mert Isten az igaz nemzetséggel van!

Anaa (sila) sa dakung kahadlok; Kay ang Dios anaa man sa kaliwatan sa mga matarung.

6 A szegénynek tanácsát kicsúfoljátok, mert az Úr az ő bizodalma.

Ang tambag sa kabus gipakaulawan ninyo, Tungod kay si Jehova mao ang iyang dalangpanan.

7 Vajha eljőne Sionból Izráelnek a szabadítás! Mikor az Úr visszahozza népének foglyait, Jákób örül majd és vigad Izráel.

Agad pa unta nga ang kaluwasan sa Israel moabut gikan sa Sion! Sa diha nga si Jehova magabawi sa pagkabinihag sa iyang katawohan, Unya si Jacob magakalipay ug ang Israel magamaya.