Zsoltárok 139
1 Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.
Al Vencedor: de David: Salmo. SEÑOR, tú me has examinado y conocido.
2 Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat.
Tú has conocido mi sentarme y mi levantarme, has entendido desde lejos mis pensamientos.
3 Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.
Mi andar y mi reposo has ceñido, y todos mis caminos has aparejado.
4 Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!
Pues aun no está la palabra en mi lengua, y he aquí, oh SEÑOR, tú la supiste toda.
5 Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.
Rostro y envés tú me formaste, y sobre mí pusiste tu mano.
6 Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt.
Más maravillosa es su ciencia que mi capacidad; alta es, no puedo comprenderla.
7 Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak?
¿Adónde me iré de tu Espíritu? ¿Y adónde huiré de tu presencia?
Si subiere a los cielos, allí estás tú; y si hiciere mi estrado en el infierno, hete allí. (Sheol h7585)
9 Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:
Si tomare las alas del alba, y habitare en el extremo del mar,
10 Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.
aun allí me guiará tu mano, y me asirá tu diestra.
11 Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,
Si dijere: Ciertamente las tinieblas me encubrirán; aun la noche resplandecerá por causa de mí.
12 A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.
Aun las tinieblas no encubren de ti, y la noche resplandece como el día; las tinieblas son como la luz.
13 Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.
Porque tú poseíste mis riñones; me cubriste en el vientre de mi madre.
14 Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.
Te alabaré; porque me formaste de una manera formidable y maravillosa; y ésto mi alma conoce en gran manera.
15 Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében.
No fue encubierto mi cuerpo de ti, aunque yo fui hecho en secreto, y entretejido en lo profundo de la tierra.
16 Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.
Tus ojos vieron mi cuerpo aun imperfecto, y en tu libro todos mis miembros estaban escritos; que fueron luego formados, sin faltar uno de ellos.
17 És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!
Así que ¡cuán preciosos me son, oh Dios, tus pensamientos! ¡Cuán multiplicadas son sus cuentas!
18 Számlálgatom őket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.
Si los cuento, se multiplican más que la arena; despierto, y aún estoy contigo.
19 Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tőlem!
De cierto, oh Dios, matarás al impío; apartaos, pues, de mí, los varones sanguinarios,
20 A kik gonoszul szólnak felőled, és nevedet hiába veszik fel, a te ellenségeid.
que te dicen blasfemias; se ensoberbecen en vano tus enemigos.
21 Ne gyűlöljem-é, Uram, a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?
¿No tuve en odio, oh SEÑOR, a los que te aborrecen, y peleo contra tus enemigos?
22 Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek!
De entero odio los aborrecí; los tuve por enemigos.
23 Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!
Examíname, oh Dios, y conoce mi corazón; pruébame y conoce mis pensamientos;
24 És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!
y ve si hay en mí camino de perversidad, y guíame en el camino eterno.
