Zsoltárok 139
1 Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.
Oh Yavé, Tú me escudriñaste y conociste.
2 Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat.
Tú sabes cuándo me siento Y cuándo me pongo en pie, De lejos entiendes mi pensamiento.
3 Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.
Vigilas cuando camino Y cuando reposo, Y estás íntimamente familiarizado con todos mis caminos.
4 Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!
Aun antes que haya una palabra en mi lengua, Ciertamente, oh Yavé, Tú la sabes toda.
5 Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.
Me rodeaste por detrás y por delante, Y pusiste tu mano sobre mí.
6 Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt.
[Tal] conocimiento es demasiado maravilloso para mí. Alto es, no puedo alcanzarlo.
7 Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak?
¿A dónde puedo irme de tu Espíritu? ¿O a dónde puedo huir de tu Presencia?
Si subo al cielo, allí estás Tú, Y si en el Seol preparo mi cama, Mira, allí estás Tú. (Sheol h7585)
9 Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:
Si tomo las alas del alba Y vivo en la parte más remota del mar,
10 Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.
Aun allí me guiará tu mano Y me sostendrá tu mano derecha.
11 Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,
Si digo: Ciertamente la oscuridad me cubrirá, La luz a mi alrededor será la noche.
12 A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.
Aun la oscuridad no es oscura para Ti, La noche resplandece como el día. Lo mismo son la oscuridad y la luz.
13 Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.
Tú formaste mis órganos internos. Me tejiste en el vientre de mi madre.
14 Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.
Te doy gracias, Porque soy temerosa y maravillosamente formado. Maravillosas son tus obras, Y mi alma lo sabe muy bien.
15 Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében.
No fueron encubiertos de Ti mis huesos, Cuando en secreto fui hecho, Y entretejido en las profundidades de la tierra.
16 Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.
Tus ojos vieron mi embrión, Y en tu rollo estaban escritos todos Los días que me fueron ordenados, Cuando aún [no existía] uno de ellos.
17 És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!
¡Oh ʼEL, cuán preciosos me son tus pensamientos! ¡Cuán inmensa es la suma de ellos!
18 Számlálgatom őket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.
Si los cuento, serían más que la arena. Cuando despierto, aún estoy contigo.
19 Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tőlem!
¡Oh ʼEloah, si mataras al perverso, Si, por tanto, se alejan de mí los hombres sanguinarios!
20 A kik gonoszul szólnak felőled, és nevedet hiába veszik fel, a te ellenségeid.
Porque hablan contra Ti perversamente, Y tus enemigos toman [tu Nombre] en vano.
21 Ne gyűlöljem-é, Uram, a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?
Oh Yavé, ¿No aborrezco a los que te aborrecen? ¿No repugno a los que se levantan contra Ti?
22 Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek!
Con absoluto odio los aborrezco. Son mis enemigos.
23 Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!
Escudríñame, oh ʼEL, y conoce mi corazón. Pruébame y conoce mis ansiosos pensamientos,
24 És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!
Ve si hay en mí camino de perversidad Y guíame en el camino eterno.
