Zsoltárok 139
1 Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.
Al maestro de coro. Salmo de David. Yahvé, Tú me penetras y me conoces.
2 Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat.
Sabes cuando me siento y cuando me levanto; de lejos disciernes mis pensamientos.
3 Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.
Si ando y si descanso Tú lo percibes, y todos mis caminos te son familiares.
4 Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!
No está todavía en mi lengua la palabra, y Tú, Yahvé, ya la sabes toda.
5 Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.
Tú me rodeas por detrás y por delante, y pones tu mano sobre mí.
6 Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt.
Maravillosa sobremanera es para mí tal ciencia, demasiado sublime, superior a mi alcance.
7 Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak?
¿Adónde iré que me sustraiga a tu espíritu, adónde huiré de tu rostro?
Si subiere al cielo, allí estás Tú; si bajare al abismo, Tú estás presente. (Sheol h7585)
9 Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:
Si tomare las alas de la aurora, y me posare en el extremo del mar,
10 Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.
también allí me conducirá tu mano, y me tendrá asido tu diestra.
11 Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,
Si dijera: “Al menos las tinieblas me esconderán”, y a modo de luz me envolviese la noche.
12 A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.
las mismas tinieblas no serían oscuras para Ti, y la noche resplandecería como el día, la oscuridad como la luz.
13 Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.
Tú formaste mis entrañas; me tejiste en el seno de mi madre.
14 Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.
Te alabo porque te has mostrado maravilloso, porque tus obras son admirables; largamente conoces mi alma,
15 Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében.
y mi cuerpo no se te ocultaba, aunque lo plasmabas en la oscuridad, tejiéndolo bajo la tierra.
16 Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.
Tus ojos veían ya mis actos, y todos están escritos en tu libro; los días (míos) estaban determinados antes de que ninguno de ellos fuese.
17 És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!
Oh Dios ¡cuán difíciles de comprender tus designios! ¡Cuán ingente es su número!
18 Számlálgatom őket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.
Si quisiera contarlos, son más que las arenas; si llegara al fin, mi duración sería como la tuya.
19 Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tőlem!
¡Oh, si quitaras la vida, oh Dios, al impío, y se apartasen de mí los hombres perversos!
20 A kik gonoszul szólnak felőled, és nevedet hiába veszik fel, a te ellenségeid.
Porque con disimulo se rebelan contra Ti; siendo tus enemigos, asumen tu Nombre en vano.
21 Ne gyűlöljem-é, Uram, a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?
¿Acaso no debo odiar, Yahvé, a los que te odian, y aborrecer a los que contra Ti se enaltecen?
22 Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek!
Los odio con odio total; se han hecho mis propios enemigos.
23 Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!
Escudríñame, oh Dios, y explora mi corazón, examíname y observa mi intimidad;
24 És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!
mira si ando por el falso camino, y condúceme por la senda antigua.
