Zsoltárok 139
1 Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.
Oh Gospod, preiskal si me in me spoznal.
2 Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat.
Poznaš moje sedanje in moje vstajanje, moje misli razumeš daleč stran.
3 Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.
Obdajaš mojo pot in moje leganje in seznanjen si z vsemi mojimi potmi.
4 Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!
Kajti besede ni na mojem jeziku, toda, glej, oh Gospod, ti jo popolnoma poznaš.
5 Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.
Obdajaš me zadaj in spredaj in name polagaš svojo roko.
6 Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt.
Takšno spoznanje je prečudovito zame, visoko je, ne morem ga doseči.
7 Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak?
Kam naj grem pred tvojim duhom? Ali kam naj pobegnem pred tvojo prisotnostjo?
Če se povzpnem v nebesa, si tam; če si svojo posteljo pripravim v peklu, glej, si tam. (Sheol h7585)
9 Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:
Če vzamem peruti jutra in prebivam v najbolj oddaljenih krajih morja,
10 Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.
celo tam me bo tvoja roka vodila in tvoja desnica me bo držala.
11 Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,
Če rečem: »Zagotovo me bo pokrila tema, celo noč bo svetloba okoli mene.«
12 A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.
Da, tema se ne skriva pred teboj, toda noč sije kakor dan; tema in svetloba, obe sta ti podobni.
13 Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.
Kajti v last si si vzel mojo notranjost, pokril si me v maternici moje matere.
14 Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.
Hvalil te bom, kajti jaz sem strašljivo in izvrstno narejen. Čudovita so tvoja dela in to moja duša resnično dobro ve.
15 Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében.
Moja snov ni bila skrita pred teboj, ko sem bil narejen na skrivnem in nenavadno izdelan v najnižjih delih zemlje.
16 Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.
Tvoje oči so videle mojo snov, čeprav je bila nepopolna in v tvoji knjigi so bili zapisani vsi moji udje, ki so bili oblikovani v vztrajanju, medtem ko ni bilo še nobenega izmed njih.
17 És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!
Kako dragocene so mi tudi tvoje misli, oh Bog! Kako velik je njihov seštevek!
18 Számlálgatom őket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.
Če bi jih preštel, jih je po številu več kakor peska. Ko se zbudim, sem še vedno s teboj.
19 Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tőlem!
Zagotovo boš ubil zlobnega, oh Bog, zato odidite od mene, vi krvoločni ljudje.
20 A kik gonoszul szólnak felőled, és nevedet hiába veszik fel, a te ellenségeid.
Kajti zlobno govorijo zoper tebe in tvoji sovražniki zaman jemljejo tvoje ime.
21 Ne gyűlöljem-é, Uram, a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?
Ali ne sovražim tistih, oh Gospod, ki sovražijo tebe? Mar nisem užaloščen s tistimi, ki se dvigujejo zoper tebe?
22 Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek!
Sovražim jih s popolnim sovraštvom, štejem jih [za] svoje sovražnike.
23 Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!
Preišči me, oh Bog in spoznaj moje srce; preizkusi me in spoznaj moje misli.
24 És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!
Poglej ali je v meni kakršnakoli zlobna pot in vodi me po večni poti.
