Zsoltárok 139
1 Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.
Salmo de Davi, para o regente: SENHOR, tu me examinas e me conheces.
2 Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat.
Tu sabes o meu sentar e o meu caminhar; de longe entendes meus pensamentos.
3 Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.
Tu cercas o meu andar e meu deitar; conheces desde antes os meus caminhos.
4 Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!
Mesmo não havendo [ainda] palavra [alguma] em minha língua, eis, SENHOR, que já sabes tudo.
5 Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.
Tu me envolves por detrás e pela frente, e pões tua mão sobre mim.
6 Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt.
[Teu] conhecimento é maravilhoso demais para mim, tão alto que não posso [alcançá] -lo.
7 Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak?
Para onde eu escaparia de teu Espírito? E para onde fugiria de tua presença?
Se eu subisse até os céus, lá tu [estás]; se eu fizer meu leito no Xeol, eis que tu [também ali estás]. (Sheol h7585)
9 Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:
Se eu tomasse as asas do amanhecer, e morasse nas extremidades do mar,
10 Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.
Até ali tua mão me guiaria, e tua mão direita me seguraria.
11 Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,
Se eu dissesse: Certamente as trevas me encobrirão; e a luz ao redor de mim [será como] a noite.
12 A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.
Porém nem mesmo as trevas [me] esconderão de ti; ao invés disso, [pois] a noite é tão clara quanto o dia, [e aos teus olhos] as trevas são como a luz.
13 Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.
Porque tu és dono do meu ser, e me cobriste no ventre da minha mãe.
14 Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.
Eu te louvarei porque de um [jeito] assombroso e maravilhoso eu fui feito; maravilhosas [são] tuas obras; e minha alma sabe muito bem.
15 Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében.
Meus ossos não estavam escondidos de ti quando eu fui feito em oculto, e formado como tramas de tecido nas profundezas da terra.
16 Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.
Teus olhos viram meu corpo [ainda] sem forma, e tudo estava escrito em teu livro; [até] os dias estavam determinados quando nenhum deles [ainda] havia.
17 És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!
Como são preciosos para mim os teus pensamentos, Deus! Como é grande a quantidade deles!
18 Számlálgatom őket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.
Se eu os contasse, seriam muito mais [numerosos] que a areia; [quando] acordo, ainda estou contigo.
19 Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tőlem!
Ah, Deus, tomara que mates ao perverso! E vós, homens sanguinários, afastai-vos de mim;
20 A kik gonoszul szólnak felőled, és nevedet hiába veszik fel, a te ellenségeid.
Porque eles falam de ti com maldade, [e] teus inimigos [se] exaltam em vão.
21 Ne gyűlöljem-é, Uram, a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?
Por acaso, SENHOR, eu não odiaria aos que te odeiam? E não detestaria os que se levantam contra ti?
22 Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek!
Eu os odeio com ódio completo; eu os considero como inimigos.
23 Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!
Examina-me, Deus, e conhece meu coração; prova-me, e conhece meus pensamentos.
24 És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!
E vê se em mim [há algum] mau caminho; e guia-me pelo caminho eterno.
