Zsoltárok 139
1 Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.
Senhor, tu me sondaste, e me conheces.
2 Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat.
Tu sabes o meu assentar e o meu levantar: de longe entendes o meu pensamento.
3 Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.
Cercas o meu andar, e o meu deitar; e conheces todos os meus caminhos.
4 Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!
Não havendo ainda palavra alguma na minha lingua, eis que logo, ó Senhor, tudo conheces.
5 Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.
Tu me cercaste por detraz e por diante; e pozeste sobre mim a tua mão.
6 Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt.
Tal sciencia é para mim maravilhosissima; tão alta que não a posso attingir.
7 Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak?
Para onde me irei do teu Espirito, ou para onde fugirei da tua face?
Se subir ao céu, lá tu estás: se fizer no inferno a minha cama, eis que tu ali estás tambem. (Sheol h7585)
9 Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:
Se tomar as azas da alva, se habitar nas extremidades do mar,
10 Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.
Até ali a tua mão me guiará e a tua dextra me susterá.
11 Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,
Se disser: Decerto que as trevas me encobrirão; então a noite será luz á roda de mim
12 A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.
Nem ainda as trevas me encobrem de ti: mas a noite resplandece como o dia; as trevas e a luz são para ti a mesma coisa.
13 Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.
Pois possuiste os meus rins; cobriste-me no ventre de minha mãe.
14 Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.
Eu te louvarei, porque de um modo terrivel, e tão maravilhoso fui feito; maravilhosas são as tuas obras, e a minha alma o sabe muito bem.
15 Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében.
Os meus ossos não te foram encobertos, quando no occulto fui feito, e entretecido nas profundezas da terra.
16 Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.
Os teus olhos viram o meu corpo ainda informe; e no teu livro todas estas coisas foram escriptas; as quaes em continuação foram formadas, quando nem ainda uma d'ellas havia.
17 És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!
E quão preciosos me são, ó Deus, os teus pensamentos! Quão grandes são as sommas d'elles!
18 Számlálgatom őket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.
Se as contasse, seriam em maior numero do que a areia: quando acordo ainda estou comtigo.
19 Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tőlem!
Ó Deus, tu matarás decerto o impio: apartae-vos portanto de mim, homens de sangue.
20 A kik gonoszul szólnak felőled, és nevedet hiába veszik fel, a te ellenségeid.
Pois fallam malvadamente contra ti; e os teus inimigos tomam o teu nome em vão.
21 Ne gyűlöljem-é, Uram, a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?
Não aborreço eu, ó Senhor, aquelles que te aborrecem, e não me afflijo por causa dos que se levantam contra ti?
22 Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek!
Aborreço-os com odio perfeito: tenho-os por inimigos.
23 Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!
Sonda-me, ó Deus, e conhece o meu coração: prova-me, e conhece os meus pensamentos.
24 És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!
E vê se ha em mim algum caminho mau, e guia-me pelo caminho eterno.
