Zsoltárok 139
1 Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.
MAIN, leowa, kom kotin kadiarokada lol i, ap kotin mam ia.
2 Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat.
Kom pil kotin mani ma i momod de uda, ap kotin mani ai lamelam ni ar kotin doo jan ia.
3 Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.
Ir me kotin kupura ia ni ai potopoto jili, o ni ai wonon, ap kotin mani ai tiak kan karoj.
4 Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!
Melel Main leowa, jota ai poto jan ni lo i, me kom jota kotin mani.
5 Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.
Kom kin kotin ieian ia waja karoj, o kom kin kapado lim omui po i.
6 Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt.
Mepukat meid kapuriamui on ia, meid apwal, i jota kak dedeki.
7 Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak?
Ia waja, i pan kak ko jan mon nen ar ia? O ia waja, i pan kak piti jan jilan ar ia?
Ma i piridala nanlan, kom kotikot waja o, o ma i onop on wendi nan wajan mela, kom pil kotikot ia. (Sheol h7585)
9 Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:
Ma i ale pan pir en umpul en katipin, ap mimieta ni kailan madau.
10 Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.
Lim ar pil pan kare ia waja o, o lim ar maun pan kolekol ia.
11 Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,
Ma i pan inda: Rotorot en kadupwal ia di, pon ap pil pan marainla imp ai.
12 A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.
Pwe rotorot jo kin rotorot mo omui, o pon i kin marain dueta nin ran, rotorot kin dueta marain.
13 Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.
Pwe kom me kotin wiadar mudilik i, o kom kotin wia ia da nan kaped en in ai.
14 Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.
I danke komui, duen kapuriamui en ai wiaui ia da, meid kapuriamui japwilim ar dodok kan, nen i pil dedeki melel mepukat.
15 Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében.
Kokon ai kan me janjal on komui ni ai wiauier waja rir, ni ai wiauier waja lol en jappa.
16 Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.
Jilan ir mani ia ni ai jaikenta wiauier, o ran karoj me kokodo, ap jaikenta mia, me kileledier nan iapwilim omui puk o.
17 És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!
Main Kot, meid kajampwal on ia duen meakan karoj, me komui kin kupukupura!
18 Számlálgatom őket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.
Ma i pan wadok ir, i jota pan kak on, pwe re me toto jan pik en oror, ni ai pirida, i kin mimieta re omui.
19 Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tőlem!
O Main Kot, kom jota men kamela me doo jan Kot akan; o me kin inon ion nta, en muei jan ia!
20 A kik gonoszul szólnak felőled, és nevedet hiába veszik fel, a te ellenségeid.
Pwe re kin lokaia jued duen komui, o japwilim omui imwintiti kan kin kanudi ni jokarepa.
21 Ne gyűlöljem-é, Uram, a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?
I kin kailonki, Main leowa, me kin kailonki komui, o i juedeki ar palian komui.
22 Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek!
I kin kailon kin ir melel, re wialar ai imwintiti.
23 Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!
Main Kot, kom kotin kajaui ia, o mani duen monion i, kotin rapaki duen me i kin lamelame,
24 És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!
O kom kotin majani, ma i mi pon al jued, o kotin kalua ia pon al joutuk.
