Zsoltárok 139
1 Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.
Kumqondisi wokuhlabela. ElikaDavida. Ihubo. Oh Thixo, usungihlolile usungazi.
2 Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat.
Uyakwazi lapho ngihlala lalapho ngiphakama; uyayibona imicabango yami lanxa ukhatshana.
3 Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.
Uyananzelela ukuphuma kwami lokulala phansi kwami; uzazi kuhle zonke izindlela zami.
4 Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!
Ilizwi lingakabi khona elimini lwami usulazi lonke, wena Thixo.
5 Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.
Uyangihonqolozela emuva laphambili; ubekile isandla sakho phezu kwami.
6 Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt.
Ukwazi okunje kungumangaliso kimi, kuphakeme kakhulu ngeke ngikufinyelele.
7 Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak?
Ngingaya ngaphi ngisuke eMoyeni wakho na? Ngingabalekela ngaphi ngisuke kuwe na?
Ngingakhuphukela emazulwini, ukhona lapho; nxa ngilala ezinzikini, ukhona lapho. (Sheol h7585)
9 Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:
Aluba ngindiza ngamaphiko okusa, aluba ngisehlela ngaphetsheya kolwandle,
10 Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.
lalapho isandla sakho sizangikhokhela, isandla sakho sokunene sizangibamba singiqinise.
11 Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,
Nxa ngisithi, “Ngempela ubumnyama buzangifihla ukukhanya kube yibusuku eduze kwami,”
12 A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.
lalobo bumnyama kabukuba mnyama kuwe; ubusuku buzakhanya njengemini, ngoba ubumnyama buyikukhanya kuwe.
13 Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.
Ngoba wadala ingaphakathi yobuyimi; wangiphetha kuhle ndawonye esiswini sikamama.
14 Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.
Ngiyakudumisa ngokuthi ngabunjwa ngesimanga esesabekayo; iyamangalisa imisebenzi yakho, lokho ngikwazi kamhlophe.
15 Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében.
Isimo samathambo ami sasingafihlekanga kuwe lapho ngangisenziwa endaweni esithekileyo. Lapho ngangiselukelwa ndawonye ezinzikini zomhlaba,
16 Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.
amehlo akho awubona umzimba wami ungakabi lesimo. Zonke insuku ezamiselwa mina zabhalwa encwadini yakho lalunye lwazo lungakabi khona.
17 És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!
Iligugu elinganani kimi imicabango yakho, Oh Nkulunkulu! Bukhulu kanganani ubunengi bayo!
18 Számlálgatom őket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.
Aluba ngingayibala ingedlula ubunengi bezinhlamvu zetshebetshebe. Ngithi nxa ngivuka ngibe ngilokhu ngilawe.
19 Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tőlem!
Ungasake ubabulale ababi, awu Nkulunkulu! Sukani kimi lina bachithi begazi!
20 A kik gonoszul szólnak felőled, és nevedet hiába veszik fel, a te ellenségeid.
Bakhuluma ngawe beqonde ububi; abakuphikisayo badlala ngebizo lakho.
21 Ne gyűlöljem-é, Uram, a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?
Kangibazondi yini abakuzondayo na Oh, Thixo, ngibenyanye labo abakuvukelayo na?
22 Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek!
Ngiyabazonda ngenzondo yonke; ngithi bayizitha zami.
23 Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!
Ngihlola, Oh Nkulunkulu, uyazi inhliziyo yami; ngizama ukuze wazi ukunqineka kwemicabango yami.
24 És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!
Ake ubone ingabe kulendledlana embi kimi, ungihole ngendlela yaphakade.
