< Zsoltárok 139 >
1 Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.
in finem David psalmus
2 Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat.
Domine probasti me et cognovisti me tu cognovisti sessionem meam et surrectionem meam
3 Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.
intellexisti cogitationes meas de longe semitam meam et funiculum meum investigasti
4 Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!
et omnes vias meas praevidisti quia non est sermo in lingua mea
5 Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.
ecce Domine tu cognovisti omnia novissima et antiqua tu formasti me et posuisti super me manum tuam
6 Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt.
mirabilis facta est scientia tua ex me confortata est non potero ad eam
7 Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak?
quo ibo ab spiritu tuo et quo a facie tua fugiam
8 Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy. (Sheol )
si ascendero in caelum tu illic es si descendero ad infernum ades (Sheol )
9 Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:
si sumpsero pinnas meas diluculo et habitavero in extremis maris
10 Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.
etenim illuc manus tua deducet me et tenebit me dextera tua
11 Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,
et dixi forsitan tenebrae conculcabunt me et nox inluminatio in deliciis meis
12 A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.
quia tenebrae non obscurabuntur a te et nox sicut dies inluminabitur sicut tenebrae eius ita et lumen eius
13 Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.
quia tu possedisti renes meos suscepisti me de utero matris meae
14 Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.
confitebor tibi quia terribiliter magnificatus es mirabilia opera tua et anima mea cognoscit nimis
15 Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében.
non est occultatum os meum a te quod fecisti in occulto et substantia mea in inferioribus terrae
16 Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.
inperfectum meum viderunt oculi tui et in libro tuo omnes scribentur die formabuntur et nemo in eis
17 És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!
mihi autem nimis honorificati sunt amici tui Deus nimis confirmati sunt principatus eorum
18 Számlálgatom őket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.
dinumerabo eos et super harenam multiplicabuntur exsurrexi et adhuc sum tecum
19 Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tőlem!
si occideris Deus peccatores et viri sanguinum declinate a me
20 A kik gonoszul szólnak felőled, és nevedet hiába veszik fel, a te ellenségeid.
quia dices in cogitatione accipient in vanitate civitates tuas
21 Ne gyűlöljem-é, Uram, a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?
nonne qui oderunt te Domine oderam et super inimicos tuos tabescebam
22 Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek!
perfecto odio oderam illos inimici facti sunt mihi
23 Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!
proba me Deus et scito cor meum interroga me et cognosce semitas meas
24 És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!
et vide si via iniquitatis in me est et deduc me in via aeterna