< Zsoltárok 139 >

1 Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.
Per il capo de’ musici. Salmo di Davide. O Eterno tu m’hai investigato e mi conosci.
2 Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat.
Tu sai quando mi seggo e quando m’alzo, tu intendi da lungi il mio pensiero.
3 Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.
Tu mi scruti quando cammino e quando mi giaccio, e conosci a fondo tutte le mie vie.
4 Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!
Poiché la parola non è ancora sulla mia lingua, che tu, o Eterno, già la conosci appieno.
5 Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.
Tu mi stringi di dietro e davanti, e mi metti la mano addosso.
6 Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt.
Una tal conoscenza è troppo maravigliosa per me, tanto alta, che io non posso arrivarci.
7 Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak?
Dove me ne andrò lungi dal tuo spirito? e dove fuggirò dal tuo cospetto?
8 Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy. (Sheol h7585)
Se salgo in cielo tu vi sei; se mi metto a giacere nel soggiorno dei morti, eccoti quivi. (Sheol h7585)
9 Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:
Se prendo le ali dell’alba e vo a dimorare all’estremità del mare,
10 Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.
anche quivi mi condurrà la tua mano, e la tua destra mi afferrerà.
11 Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,
Se dico: Certo le tenebre mi nasconderanno, e la luce diventerà notte intorno a me,
12 A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.
le tenebre stesse non possono nasconderti nulla, e la notte risplende come il giorno; le tenebre e la luce son tutt’uno per te.
13 Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.
Poiché sei tu che hai formato le mie reni, che m’hai intessuto nel seno di mia madre.
14 Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.
Io ti celebrerò, perché sono stato fatto in modo maraviglioso, stupendo. Maravigliose sono le tue opere, e l’anima mia lo sa molto bene.
15 Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében.
Le mie ossa non t’erano nascoste, quand’io fui formato in occulto e tessuto nelle parti più basse della terra.
16 Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.
I tuoi occhi videro la massa informe del mio corpo; e nel tuo libro erano tutti scritti i giorni che m’eran destinati, quando nessun d’essi era sorto ancora.
17 És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!
Oh quanto mi son preziosi i tuoi pensieri, o Dio! Quant’è grande la somma d’essi!
18 Számlálgatom őket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.
Se li voglio contare, son più numerosi della rena; quando mi sveglio sono ancora con te.
19 Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tőlem!
Certo, tu ucciderai l’empio, o Dio; perciò dipartitevi da me, uomini di sangue.
20 A kik gonoszul szólnak felőled, és nevedet hiába veszik fel, a te ellenségeid.
Essi parlano contro di te malvagiamente; i tuoi nemici usano il tuo nome a sostener la menzogna.
21 Ne gyűlöljem-é, Uram, a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?
O Eterno, non odio io quelli che t’odiano? E non aborro io quelli che si levano contro di te?
22 Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek!
Io li odio di un odio perfetto; li tengo per miei nemici.
23 Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!
Investigami, o Dio, e conosci il mio cuore. Provami, e conosci i miei pensieri.
24 És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!
E vedi se v’è in me qualche via iniqua, e guidami per la via eterna.

< Zsoltárok 139 >