Zsoltárok 139
1 Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.
Pou direktè koral la; Yon Sòm David O SENYÈ, Ou te sonde mwen e te konnen mwen.
2 Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat.
Ou konnen lè m chita ak lè m leve. Ou konprann panse mwen yo de lwen.
3 Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.
Ou konn egzamine chemen mwen fè avèk kouche mwen, e rekonèt bagay pi entim nan chemen mwen yo.
4 Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!
Menm avan mwen gen yon pawòl sou bouch mwen, Men gade, O SENYÈ, Ou konnen tout li menm.
5 Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.
Ou fin antoure mwen ni devan, ni dèyè e Ou te poze men Ou sou mwen.
6 Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt.
Konesans konsa twò mèvèye pou mwen. Li twò wo. Mwen pa kab rive kote l.
7 Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak?
Kibò mwen kab ale kite lespri Ou? Oswa kibò mwen kab sove ale pou m ta kite prezans Ou?
Si mwen monte nan syèl la, Ou la. Si m fè kabann mwen nan sejou mò yo, men vwala, Ou la. (Sheol h7585)
9 Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:
Si mwen pran zèl nan maten, si m ta rete nan pati lanmè pi lwen an,
10 Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.
menm la, se men Ou k ap mennen mwen, e se men dwat Ou k ap kenbe m.
11 Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,
Si mwen di: “Anverite, tenèb la va kouvri mwen, e limyè ki antoure mwen an va vin fènwa,”
12 A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.
menm tenèb la pa tenèb pou Ou, e fènwa a klere menm jan ak lajounen. Tenèb ak limyè se menm pou Ou menm.
13 Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.
Paske se Ou menm ki te fòme pati anndan m yo. Ou te tise mwen, pyese m soti nan vant Manman m.
14 Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.
Mwen va bay Ou anpil remèsiman, paske mwen fèt yon fason mèvèye. Zèv Ou yo depase bon konprann e nanm mwen byen konnen sa.
15 Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében.
Fòm mwen pa t kache a Ou menm lè m te fèt nan sekrè a, e tise kon mèvèy etonnan nan fon tè a.
16 Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.
Zye Ou te wè matyè san fòm mwen. Epi nan liv Ou a, te deja ekri tout jou ki te òdone pou mwen yo, menm lè youn nan yo potko fin rive.
17 És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!
Anplis, SENYÈ, a la presye se panse Ou yo yo pou mwen! A la gran, yo gran anpil!
18 Számlálgatom őket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.
Si m te konte yo, yo t ap an kantite depase sab. Lè m leve nan dòmi, mwen toujou avèk Ou.
19 Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tőlem!
O ke Ou ta touye mechan yo, O Bondye. Soti sou mwen, O moun ki vèse san.
20 A kik gonoszul szólnak felőled, és nevedet hiába veszik fel, a te ellenségeid.
Paske yo pale kont Ou ak mechanste, e lènmi Ou yo pran non Ou an ven.
21 Ne gyűlöljem-é, Uram, a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?
Èske m pa rayi (sila) ki rayi Ou yo, O SENYÈ? Epi èske mwen pa t blese menm de (sila) ki leve kont Ou yo?
22 Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek!
Mwen rayi yo ak yon rayisman ale nèt. Yo devni lènmi m.
23 Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!
Sonde mwen, O Bondye e konnen kè mwen. Mete mwen a leprèv e konnen panse mwen yo.
24 És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!
Konsa, wè si gen okenn move chemen nan mwen e mennen mwen nan chemen etènèl la.
