Zsoltárok 139
1 Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.
Ein Psalm Davids, vorzusingen. HERR, Du erforschest mich und kennest mich.
2 Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat.
Ich sitze oder stehe auf, so weißt du es; du verstehst meine Gedanken von ferne.
3 Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.
Ich gehe oder liege, so bist du um mich und siehst alle meine Wege.
4 Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!
Denn siehe, es ist kein Wort auf meiner Zunge, das du, HERR, nicht alles wissest.
5 Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.
Von allen Seiten umgibst du mich und hältst deine Hand über mir.
6 Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt.
Solche Erkenntnis ist mir zu wunderbar und zu hoch; ich kann sie nicht begreifen.
7 Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak?
Wo soll ich hin gehen vor deinem Geist, und wo soll ich hin fliehen vor deinem Angesicht?
Führe ich gen Himmel, so bist du da. Bettete ich mir in die Hölle, siehe, so bist du auch da. (Sheol h7585)
9 Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:
Nähme ich Flügel der Morgenröte und bliebe am äußersten Meer,
10 Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.
so würde mich doch deine Hand daselbst führen und deine Rechte mich halten.
11 Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,
Spräche ich: Finsternis möge mich decken! so muß die Nacht auch Licht um mich sein.
12 A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.
Denn auch Finsternis ist nicht finster bei dir, und die Nacht leuchtet wie der Tag, Finsternis ist wie das Licht.
13 Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.
Denn du hast meine Nieren bereitet und hast mich gebildet im Mutterleib.
14 Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.
Ich danke dir dafür, daß ich wunderbar gemacht bin; wunderbar sind deine Werke, und das erkennt meine Seele wohl.
15 Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében.
Es war dir mein Gebein nicht verhohlen, da ich im Verborgenen gemacht ward, da ich gebildet ward unten in der Erde.
16 Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.
Deine Augen sahen mich, da ich noch unbereitet war, und alle Tage waren auf dein Buch geschrieben, die noch werden sollten, als derselben keiner da war.
17 És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!
Aber wie köstlich sind vor mir, Gott, deine Gedanken! Wie ist ihrer so eine große Summe!
18 Számlálgatom őket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.
Sollte ich sie zählen, so würde ihrer mehr sein denn des Sandes. Wenn ich aufwache, bin ich noch bei dir.
19 Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tőlem!
Ach Gott, daß du tötetest die Gottlosen, und die Blutgierigen von mir weichen müßten!
20 A kik gonoszul szólnak felőled, és nevedet hiába veszik fel, a te ellenségeid.
Denn sie reden von dir lästerlich, und deine Feinde erheben sich ohne Ursache.
21 Ne gyűlöljem-é, Uram, a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?
Ich hasse ja, HERR, die dich hassen, und es verdrießt mich an ihnen, daß sie sich wider dich setzen.
22 Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek!
Ich hasse sie im rechten Ernst; sie sind mir zu Feinden geworden.
23 Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!
Erforsche mich, Gott, und erfahre mein Herz; prüfe mich und erfahre, wie ich's meine.
24 És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!
Und siehe, ob ich auf bösem Wege bin, und leite mich auf ewigem Wege.
