Zsoltárok 139
1 Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.
Dem Musikmeister. Von David. Ein Psalm. Jahwe, du erforschest und kennst mich.
2 Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat.
Du weißt mein Sitzen und mein Aufstehen; du verstehst meine Gedanken von ferne.
3 Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.
Mein Gehen und mein Liegen prüfst du und bist vertraut mit allen meinen Wegen.
4 Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!
Denn es ist kein Wort auf meiner Zunge, das du, Jahwe, nicht schon durchaus kennst.
5 Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.
Hinten und vorn hast du mich umschlossen und legtest auf mich deine Hand.
6 Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt.
Die Erkenntnis ist mir zu wunderbar, zu hoch - ich werde ihrer nicht mächtig!
7 Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak?
Wohin soll ich gehen vor deinem Geist und wohin fliehen vor deinem Angesicht?
Stiege ich zum Himmel empor, so bist du dort, und machte ich die Unterwelt zu meinem Lager, du bist da! (Sheol h7585)
9 Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:
Nähme ich Flügel der Morgenröte, ließe mich nieder am äußersten Ende des Meers,
10 Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.
auch da würde deine Hand mich führen, deine Rechte mich erfassen.
11 Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,
Spräche ich: “Eitel Finsternis möge mich bedecken, und zu Nacht werde das Licht um mich her:
12 A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.
so würde auch die Finsternis für dich nicht finster sein und die Nacht leuchten wie der Tag: die Finsternis ist wie das Licht.
13 Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.
Denn du hast mein Innerstes geschaffen, wobst mich im Mutterleibe.
14 Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.
Ich preise dich dafür, daß ich erstaunenswürdig ausgezeichnet bin: wunderbar sind deine Werke, und meine Seele erkennt das wohl.
15 Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében.
Mein Gebein war dir nicht verhohlen, als ich im Verborgenen gemacht, in Erdentiefen gewirkt ward.
16 Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.
Deine Augen sahen mich, als ich noch ein ungestaltetes Klümpchen war; Tage wurden gebildet und insgesamt in dein Buch geschrieben, als noch keiner von ihnen da war.
17 És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!
Aber wie schwer sind mir, o Gott, deine Gedanken, wie gewaltig ihre Summen!
18 Számlálgatom őket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.
Wollte ich sie zählen, so würden ihrer mehr sein, als der Sandkörner; erwache ich, so bin ich noch bei dir.
19 Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tőlem!
Ach, daß du doch die Gottlosen töten wolltest, Gott, und die Blutgierigen von mir weichen müßten,
20 A kik gonoszul szólnak felőled, és nevedet hiába veszik fel, a te ellenségeid.
die sich arglistig wider dich empören, die deinen Namen freventlich aussprechen.
21 Ne gyűlöljem-é, Uram, a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?
Sollte ich nicht hassen, Jahwe, die dich hassen, und nicht Ekel empfinden an denen, die sich wider dich auflehnen?
22 Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek!
Mit vollendetem Hasse hasse ich sie, als Feinde gelten sie mir.
23 Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!
Erforsche mich, Gott, und erkenne mein Herz; prüfe mich und erkenne meine Gedanken!
24 És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!
Und siehe, ob ein Weg, der zu Schmerzen führt, bei mir zu finden sei, und leite mich auf ewigem Wege!
