Zsoltárok 139
1 Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.
Psaume de David, [donné] au maître chantre. Eternel, tu m'as sondé, et tu m'as connu.
2 Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat.
Tu connais quand je m'assieds et quand je me lève; tu aperçois de loin ma pensée.
3 Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.
Tu m'enceins, soit que je marche, soit que je m'arrête; et tu as accoutumé toutes mes voies.
4 Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!
Même avant que la parole soit sur ma langue, voici, ô Eternel! tu connais déjà le tout.
5 Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.
Tu me tiens serré par derrière et par devant, et tu as mis sur moi ta main.
6 Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt.
Ta science est trop merveilleuse pour moi, et elle est si haut élevée, que je n'y saurais atteindre.
7 Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak?
Où irai-je loin de ton Esprit; et où fuirai-je loin de ta face?
Si je monte aux cieux, tu y es; si je me couche au sépulcre, t'y voilà. (Sheol h7585)
9 Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:
Si je prends les ailes de l'aube du jour, [et] que je me loge au bout de la mer;
10 Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.
Là même ta main me conduira, et ta droite m'y saisira.
11 Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,
Si je dis: au moins les ténèbres me couvriront; la nuit même sera une lumière tout autour de moi.
12 A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.
Même les ténèbres ne me cacheront point à toi, et la nuit resplendira comme le jour, [et] les ténèbres comme la lumière.
13 Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.
Or tu as possédé mes reins [dès-lors que] tu m'as enveloppé au ventre de ma mère.
14 Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.
Je te célébrerai de ce que j'ai été fait d'une si étrange et si admirable manière; tes œuvres sont merveilleuses, et mon âme le connaît très-bien.
15 Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében.
L'agencement de mes os ne t'a point été caché, lorsque j'ai été fait en un lieu secret, et façonné comme de broderie dans les bas lieux de la terre.
16 Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.
Tes yeux m'ont vu quand j'étais [comme] un peloton, et toutes ces choses s'écrivaient dans ton livre aux jours qu'elles se formaient, même lorsqu'il n'y en avait [encore] aucune.
17 És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!
C'est pourquoi, ô [Dieu] Fort! combien me sont précieuses les considérations que j'ai de tes faits, et combien en est grand le nombre!
18 Számlálgatom őket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.
Les veux-je nombrer? elles sont en plus grand nombre que le sablon. Suis-je réveillé? je suis encore avec toi.
19 Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tőlem!
Ô Dieu! ne tueras-tu pas le méchant? c'est pourquoi, hommes sanguinaires, retirez-vous loin de moi.
20 A kik gonoszul szólnak felőled, és nevedet hiába veszik fel, a te ellenségeid.
Car ils ont parlé de toi, [en pensant] à quelque méchanceté; ils ont élevé tes ennemis en mentant.
21 Ne gyűlöljem-é, Uram, a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?
Eternel, n'aurais-je point en haine ceux qui te haïssent; et ne serais-je point irrité contre ceux qui s'élèvent contre toi?
22 Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek!
Je les ai haïs d'une parfaite haine; ils m'ont été pour ennemis.
23 Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!
Ô [Dieu] Fort! sonde-moi, et considère mon cœur; éprouve-moi, et considère mes discours.
24 És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!
Et regarde s'il y a en moi aucun dessein de chagriner autrui; et conduis-moi par la voie du monde.
