Zsoltárok 139
1 Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.
Au chef de musique. De David. Psaume. Éternel! tu m’as sondé, et tu m’as connu.
2 Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat.
Tu connais quand je m’assieds et quand je me lève, tu discernes de loin ma pensée;
3 Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.
Tu connais mon sentier et mon coucher, et tu es au fait de toutes mes voies.
4 Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!
Car la parole n’est pas encore sur ma langue, que voilà, ô Éternel! tu la connais tout entière.
5 Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.
Tu me tiens serré par-derrière et par-devant, et tu as mis ta main sur moi, …
6 Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt.
Connaissance trop merveilleuse pour moi, si élevée que je n’y puis [atteindre]!
7 Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak?
Où irai-je loin de ton Esprit? et où fuirai-je loin de ta face?
Si je monte aux cieux, tu y es; si je me couche au shéol, t’y voilà. (Sheol h7585)
9 Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:
Si je prends les ailes de l’aube du jour, si je fais ma demeure au bout de la mer,
10 Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.
Là aussi ta main me conduira et ta droite me saisira.
11 Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,
Et si je dis: Au moins les ténèbres m’envelopperont, – alors la nuit est lumière autour de moi.
12 A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.
Les ténèbres même ne sont pas obscures pour [me] cacher à toi, et la nuit resplendit comme le jour, l’obscurité est comme la lumière.
13 Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.
Car tu as possédé mes reins, tu m’as tissé dans le ventre de ma mère.
14 Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.
Je te célébrerai de ce que j’ai été fait d’une étrange et admirable manière. Tes œuvres sont merveilleuses, et mon âme le sait très bien.
15 Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében.
Mes os ne t’ont point été cachés lorsque j’ai été fait dans le secret, façonné comme une broderie dans les lieux bas de la terre.
16 Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.
Tes yeux ont vu ma substance informe, et dans ton livre [mes membres] étaient tous écrits; de jour en jour ils se formaient, lorsqu’il n’y en avait [encore] aucun.
17 És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!
Combien me sont précieuses tes pensées, ô Dieu! combien en est grande la somme!
18 Számlálgatom őket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.
Si je veux les compter, elles sont plus nombreuses que le sable. Si je me réveille, je suis encore avec toi.
19 Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tőlem!
Ô Dieu! si tu voulais tuer le méchant! Et vous, hommes de sang, retirez-vous de moi; …
20 A kik gonoszul szólnak felőled, és nevedet hiába veszik fel, a te ellenségeid.
Eux qui parlent contre toi astucieusement, qui prennent [ton nom] en vain, tes ennemis!
21 Ne gyűlöljem-é, Uram, a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?
N’ai-je pas en haine, ô Éternel, ceux qui te haïssent? et n’ai-je pas en horreur ceux qui s’élèvent contre toi?
22 Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek!
Je les hais d’une parfaite haine; ils sont pour moi des ennemis.
23 Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!
Sonde-moi, ô Dieu! et connais mon cœur; éprouve-moi, et connais mes pensées.
24 És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!
Et regarde s’il y a en moi quelque voie de chagrin, et conduis-moi dans la voie éternelle.
