Zsoltárok 139
1 Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.
To the Overseer. — A Psalm by David. Jehovah, Thou hast searched me, and knowest.
2 Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat.
Thou — Thou hast known my sitting down, And my rising up, Thou hast attended to my thoughts from afar.
3 Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.
My path and my couch Thou hast fanned, And [with] all my ways hast been acquainted.
4 Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!
For there is not a word in my tongue, Lo, O Jehovah, Thou hast known it all!
5 Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.
Behind and before Thou hast besieged me, And Thou dost place on me Thy hand.
6 Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt.
Knowledge too wonderful for me, It hath been set on high, I am not able for it.
7 Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak?
Whither do I go from Thy Spirit? And whither from Thy face do I flee?
If I ascend the heavens — there Thou [art], And spread out a couch in Sheol, lo, Thee! (Sheol h7585)
9 Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:
I take the wings of morning, I dwell in the uttermost part of the sea,
10 Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.
Also there Thy hand doth lead me, And Thy right hand doth hold me.
11 Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,
And I say, 'Surely darkness bruiseth me, Then night [is] light to me.
12 A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.
Also darkness hideth not from Thee, And night as day shineth, as [is] darkness so [is] light.
13 Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.
For Thou — Thou hast possessed my reins, Thou dost cover me in my mother's belly.
14 Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.
I confess Thee, because that [with] wonders I have been distinguished. Wonderful [are] Thy works, And my soul is knowing [it] well.
15 Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében.
My substance was not hid from Thee, When I was made in secret, Curiously wrought in the lower part of earth.
16 Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.
Mine unformed substance Thine eyes saw, And on Thy book all of them are written, The days they were formed — And not one among them.
17 És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!
And to me how precious have been Thy thoughts, O God, how great hath been their sum!
18 Számlálgatom őket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.
I recount them! than the sand they are more, I have waked, and I am still with Thee.
19 Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tőlem!
Dost Thou slay, O God, the wicked? Then, men of blood, turn aside from me!
20 A kik gonoszul szólnak felőled, és nevedet hiába veszik fel, a te ellenségeid.
Who exchange Thee for wickedness, Lifted up to vanity [are] Thine enemies.
21 Ne gyűlöljem-é, Uram, a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?
Do not I hate, Jehovah, those hating Thee? And with Thy withstanders grieve myself?
22 Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek!
[With] perfect hatred I have hated them, Enemies they have become to me.
23 Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!
Search me, O God, and know my heart, Try me, and know my thoughts,
24 És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!
And see if a grievous way be in me, And lead me in a way age-during!
