Zsoltárok 139
1 Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.
`To victorie, the salm of Dauith. Lord, thou hast preued me, and hast knowe me;
2 Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat.
thou hast knowe my sitting, and my rising ayen.
3 Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.
Thou hast vndirstonde my thouytis fro fer; thou hast enquerid my path and my corde.
4 Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!
And thou hast bifor seien alle my weies; for no word is in my tunge.
5 Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.
Lo! Lord, thou hast knowe alle thingis, the laste thingis and elde; thou hast formed me, and hast set thin hond on me.
6 Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt.
Thi kunnyng is maad wondirful of me; it is coumfortid, and Y schal not mowe to it.
7 Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak?
Whidir schal Y go fro thi spirit; and whider schal Y fle fro thi face?
If Y schal stie in to heuene, thou art there; if Y schal go doun to helle, thou art present. (Sheol h7585)
9 Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:
If Y schal take my fetheris ful eerli; and schal dwelle in the last partis of the see.
10 Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.
And sotheli thider thin hond schal leede me forth; and thi riyt hond schal holde me.
11 Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,
And Y seide, In hap derknessis schulen defoule me; and the nyyt is my liytnyng in my delicis.
12 A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.
For whi derknessis schulen not be maad derk fro thee, aud the niyt schal be liytned as the dai; as the derknessis therof, so and the liyt therof.
13 Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.
For thou haddist in possessioun my reines; thou tokist me vp fro the wombe of my modir.
14 Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.
I schal knouleche to thee, for thou art magnefied dreedfuli; thi werkis ben wondirful, and my soule schal knouleche ful miche.
15 Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében.
Mi boon, which thou madist in priuete, is not hyd fro thee; and my substaunce in the lower partis of erthe.
16 Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.
Thin iyen sien myn vnperfit thing, and alle men schulen be writun in thi book; daies schulen be formed, and no man is in tho.
17 És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!
Forsothe, God, thi frendis ben maad onourable ful myche to me; the princeheed of hem is coumfortid ful myche.
18 Számlálgatom őket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.
I schal noumbre hem, and thei schulen be multiplied aboue grauel; Y roos vp, and yit Y am with thee.
19 Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tőlem!
For thou, God, schalt slee synneris; ye menquelleris, bowe awei fro me.
20 A kik gonoszul szólnak felőled, és nevedet hiába veszik fel, a te ellenségeid.
For ye seien in thouyt; Take thei her citees in vanite.
21 Ne gyűlöljem-é, Uram, a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?
Lord, whether Y hatide not hem that hatiden thee; and Y failide on thin enemyes?
22 Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek!
Bi perfite haterede Y hatide hem; thei weren maad enemyes to me.
23 Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!
God, preue thou me, and knowe thou myn herte; axe thou me, and knowe thou my pathis.
24 És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!
And se thou, if weie of wickidnesse is in me; and lede thou me forth in euerlastinge wei.
