Zsoltárok 139
1 Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.
For the Chief Musician. A Psalm by David. LORD, you have searched me, and you know me.
2 Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat.
You know my sitting down and my rising up. You perceive my thoughts from afar.
3 Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.
You search out my path and my lying down, and are acquainted with all my ways.
4 Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!
For there is not a word on my tongue, but behold, LORD, you know it altogether.
5 Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.
You hem me in behind and before. You laid your hand on me.
6 Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt.
This knowledge is beyond me. It’s lofty. I can’t attain it.
7 Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak?
Where could I go from your Spirit? Or where could I flee from your presence?
If I ascend up into heaven, you are there. If I make my bed in Sheol, behold, you are there! (Sheol h7585)
9 Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:
If I take the wings of the dawn, and settle in the uttermost parts of the sea,
10 Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.
even there your hand will lead me, and your right hand will hold me.
11 Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,
If I say, “Surely the darkness will overwhelm me. The light around me will be night,”
12 A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.
even the darkness doesn’t hide from you, but the night shines as the day. The darkness is like light to you.
13 Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.
For you formed my inmost being. You knit me together in my mother’s womb.
14 Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.
I will give thanks to you, for I am fearfully and wonderfully made. Your works are wonderful. My soul knows that very well.
15 Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében.
My frame wasn’t hidden from you, when I was made in secret, woven together in the depths of the earth.
16 Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.
Your eyes saw my body. In your book they were all written, the days that were ordained for me, when as yet there were none of them.
17 És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!
How precious to me are your thoughts, God! How vast is their sum!
18 Számlálgatom őket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.
If I would count them, they are more in number than the sand. When I wake up, I am still with you.
19 Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tőlem!
If only you, God, would kill the wicked. Get away from me, you bloodthirsty men!
20 A kik gonoszul szólnak felőled, és nevedet hiába veszik fel, a te ellenségeid.
For they speak against you wickedly. Your enemies take your name in vain.
21 Ne gyűlöljem-é, Uram, a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?
LORD, don’t I hate those who hate you? Am I not grieved with those who rise up against you?
22 Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek!
I hate them with perfect hatred. They have become my enemies.
23 Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!
Search me, God, and know my heart. Try me, and know my thoughts.
24 És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!
See if there is any wicked way in me, and lead me in the everlasting way.
