Zsoltárok 139
1 Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.
For the leader. Of David, a psalm. O Lord, you search and know me;
2 Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat.
when I sit, when I rise you know it, you perceive my thoughts from afar.
3 Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.
When I walk, when I lie you sift it, familiar with all my ways.
4 Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!
There is not a word on my tongue, but see! Lord, you know it all.
5 Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.
Behind and before you beset me, upon me you lay your hand.
6 Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt.
It’s too wonderful for me to know too lofty I cannot attain it.
7 Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak?
Whither shall I go from your spirit? Or whither shall I flee from your face?
If I climb up to heaven, you are there: or make Sheol my bed, you are there. (Sheol h7585)
9 Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:
If I lift up the wings of the morning and fly to the end of the sea,
10 Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.
there also your hand would grasp me, and your right hand take hold of me.
11 Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,
If I say, “Let the darkness cover me, and night be the light about me,”
12 A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.
The dark is not dark for you, but night is as light as the day.
13 Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.
For you did put me together; in my mother’s womb you did weave me.
14 Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.
I give you praise for my fashioning so full of awe, so wonderful. Your works are wonderful. You knew me right well;
15 Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében.
my bones were not hidden from you, when I was made in secret, and woven in the depths of the earth.
16 Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.
Your eyes saw all my days: they stood on your book every one written down, before they were fashioned, while none of them yet was mine.
17 És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!
But how far, O God, beyond measure are your thoughts! How mighty their sum!
18 Számlálgatom őket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.
Should I count, they are more than the sand. When I wake, I am still with you.
19 Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tőlem!
Will you slay the wicked, O God? And remove from me the bloodthirsty,
20 A kik gonoszul szólnak felőled, és nevedet hiába veszik fel, a te ellenségeid.
who maliciously defy you and take your name in vain.
21 Ne gyűlöljem-é, Uram, a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?
Do I not hate those who hate you, Lord? Do I not loathe those who resist you?
22 Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek!
With perfect hatred I hate them, I count them my enemies.
23 Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!
Search me, O God, know my heart: test me, and know my thoughts,
24 És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!
and see if guile be in me; and lead me in the way everlasting.
