Zsoltárok 139
1 Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.
“For the leader of the music. A psalm of David.” O LORD! thou hast searched me and known me!
2 Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat.
Thou knowest my sitting-down and my rising-up; Thou understandest my thoughts from afar!
3 Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.
Thou seest my path and my lying-down, And art acquainted with all my ways!
4 Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!
For before the word is upon my tongue, Behold, O LORD! thou knowest it altogether!
5 Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.
Thou besettest me behind and before, And layest thine hand upon me!
6 Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt.
Such knowledge is too wonderful for me; It is high, I cannot attain to it!
7 Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak?
Whither shall I go from thy spirit, And whither shall I flee from thy presence?
If I ascend into heaven, thou art there! If I make my bed in the underworld, behold, thou art there! (Sheol h7585)
9 Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:
If I take the wings of the morning, And dwell in the remotest parts of the sea,
10 Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.
Even there shall thy hand lead me, And thy right hand shall hold me!
11 Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,
If I say, “Surely the darkness shall cover me;” Even the night shall be light about me.
12 A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.
Yea, the darkness hideth not from thee, But the night shineth as the day; The darkness and the light are both alike to thee!
13 Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.
For thou didst form my reins; Thou didst weave me in my mother's womb.
14 Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.
I will praise thee; for I am fearfully and wonderfully made; Marvellous are thy works, And this my soul knoweth full well!
15 Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében.
My frame was not hidden from thee, When I was made in secret. When I was curiously wrought in the lower parts of the earth.
16 Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.
Thine eyes did see my substance, while yet unformed, And in thy book was every thing written; My days were appointed before one of them existed.
17 És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!
How precious to me are thy thoughts, O God! How great is the sum of them!
18 Számlálgatom őket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.
If I should count them, they would outnumber the sand: When I awake, I am still with thee!
19 Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tőlem!
O that thou wouldst slay the wicked, O God! Ye men of blood, depart from me!
20 A kik gonoszul szólnak felőled, és nevedet hiába veszik fel, a te ellenségeid.
For they speak against thee wickedly; Thine enemies utter thy name for falsehood.
21 Ne gyűlöljem-é, Uram, a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?
Do I not hate them that hate thee, O LORD? Do I not abhor them that rise up against thee?
22 Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek!
Yea, I hate them with perfect hatred; I count them mine enemies.
23 Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!
Search me, O God! and know my heart; Try me, and know my thoughts;
24 És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!
And see if the way of trouble be within me, And lead me in the way everlasting!
