Zsoltárok 139
1 Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.
“To the chief musician, by David, a psalm.” O Lord! thou hast searched me through, and thou knowest [me].
2 Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat.
Thou indeed knowest my sitting down and my rising up, thou understandest my thinking while yet afar off.
3 Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.
My walking and my lying down hast thou limited, and with all my ways art thou acquainted.
4 Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!
For, while there is not a word on my tongue, lo, thou, O Lord, knowest it entirely.
5 Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.
Behind and before hast thou hedged me in, and thou placest upon me thy hand.
6 Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt.
Too wonderful is such knowledge for me: it is too exalted, I cannot attain unto it.
7 Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak?
Whither shall I go from thy spirit? or whither shall I flee away from thy presence?
If I should ascend into heaven, thou art there; and if I should make my bed in the nether world, behold, thou art there. (Sheol h7585)
9 Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:
If I should lift up the wings of the morning-dawn, if I should dwell in the uttermost parts of the sea:
10 Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.
Even there would thy hand lead me, and thy right hand would seize hold of me.
11 Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,
If I said, Surely darkness shall enshroud me, and into night [be turned] the light about me:
12 A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.
Yet even darkness can obscure nothing from thee; but the night will shine like the day; both the darkness and the light are alike [to thee].
13 Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.
For thou possessest my reins: thou hast covered me in my mother's womb.
14 Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.
I will thank thee therefore, that I am [so] fearfully [and] wonderfully made: wonderful are thy works; and that my soul knoweth right well.
15 Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében.
My being was not concealed from thee, when I was made in secret, when I was [so to say] embroidered in the lowest parts of the earth.
16 Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.
My undeveloped substance did thy eyes see; and in thy book were all of them written down—the days which have been formed, while yet not one of them was here.
17 És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!
And how precious are unto me thy thoughts, O God! how mightily great is their sum!
18 Számlálgatom őket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.
Should I count them, they would be more numerous than the sand: I awake, and I am still with thee.
19 Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tőlem!
If thou wouldst but slay the wicked, O God! and ye men of blood, depart from me.
20 A kik gonoszul szólnak felőled, és nevedet hiába veszik fel, a te ellenségeid.
Who speak of thee for a wicked end, thy enemies, that bear [thy name] for a vain purpose.
21 Ne gyűlöljem-é, Uram, a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?
Behold, those that hate thee I ever hate, O Lord; and for those that rise up against thee do I feel loathing.
22 Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek!
With the utmost hatred do I hate them: enemies are they become unto me.
23 Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!
Search me through, O God, and know my heart; probe me, and know my thoughts:
24 És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!
And see if there be a way of perverseness in me, and lead me on the way of eternity.
