Zsoltárok 139
1 Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.
O Yhwh, thou hast searched me, and known me.
2 Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat.
Thou knowest my downsitting and mine uprising, thou understandest my thought afar off.
3 Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.
Thou compassest my path and my lying down, and art acquainted with all my ways.
4 Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!
For there is not a word in my tongue, but, lo, O Yhwh, thou knowest it altogether.
5 Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.
Thou hast beset me behind and before, and laid thine hand upon me.
6 Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt.
Such knowledge is too wonderful for me; it is high, I cannot attain unto it.
7 Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak?
Whither shall I go from thy spirit? or whither shall I flee from thy presence?
If I ascend up into heaven, thou art there: if I make my bed in hell, behold, thou art there. (Sheol h7585)
9 Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:
If I take the wings of the morning, and dwell in the uttermost parts of the sea;
10 Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.
Even there shall thy hand lead me, and thy right hand shall hold me.
11 Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,
If I say, Surely the darkness shall cover me; even the night shall be light about me.
12 A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.
Yea, the darkness hideth not from thee; but the night shineth as the day: the darkness and the light are both alike to thee.
13 Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.
For thou hast possessed my reins: thou hast covered me in my mother’s womb.
14 Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.
I will praise thee; for I am fearfully and wonderfully made: marvellous are thy works; and that my soul knoweth right well.
15 Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében.
My substance was not hid from thee, when I was made in secret, and curiously wrought in the lowest parts of the earth.
16 Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.
Thine eyes did see my substance, yet being unperfect; and in thy book all my members were written, which in continuance were fashioned, when as yet there was none of them.
17 És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!
How precious also are thy thoughts unto me, O God! how great is the sum of them!
18 Számlálgatom őket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.
If I should count them, they are more in number than the sand: when I awake, I am still with thee.
19 Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tőlem!
Surely thou wilt slay the wicked, O God: depart from me therefore, ye bloody men.
20 A kik gonoszul szólnak felőled, és nevedet hiába veszik fel, a te ellenségeid.
For they speak against thee wickedly, and thine enemies take thy name in vain.
21 Ne gyűlöljem-é, Uram, a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?
Do not I hate them, O Yhwh, that hate thee? and am not I grieved with those that rise up against thee?
22 Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek!
I hate them with perfect hatred: I count them mine enemies.
23 Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!
Search me, O God, and know my heart: try me, and know my thoughts:
24 És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!
And see if there be any wicked way in me, and lead me in the way everlasting.
