Zsoltárok 139
1 Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.
For the Leader. A Psalm of David. O LORD, Thou hast searched me, and known me.
2 Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat.
Thou knowest my downsitting and mine uprising, Thou understandest my thought afar off.
3 Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.
Thou measurest my going about and my lying down, and art acquainted with all my ways.
4 Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!
For there is not a word in my tongue, but, lo, O LORD, Thou knowest it altogether.
5 Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.
Thou hast hemmed me in behind and before, and laid Thy hand upon me.
6 Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt.
Such knowledge is too wonderful for me; too high, I cannot attain unto it.
7 Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak?
Whither shall I go from Thy spirit? or whither shall I flee from Thy presence?
If I ascend up into heaven, Thou art there; if I make my bed in the nether-world, behold, Thou art there. (Sheol h7585)
9 Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:
If I take the wings of the morning, and dwell in the uttermost parts of the sea;
10 Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.
Even there would Thy hand lead me, and Thy right hand would hold me.
11 Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,
And if I say: 'Surely the darkness shall envelop me, and the light about me shall be night';
12 A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.
Even the darkness is not too dark for Thee, but the night shineth as the day; the darkness is even as the light.
13 Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.
For Thou hast made my reins; Thou hast knit me together in my mother's womb.
14 Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.
I will give thanks unto Thee, for I am fearfully and wonderfully made; wonderful are Thy works; and that my soul knoweth right well.
15 Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében.
My frame was not hidden from Thee, when I was made in secret, and curiously wrought in the lowest parts of the earth.
16 Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.
Thine eyes did see mine unformed substance, and in Thy book they were all written — even the days that were fashioned, when as yet there was none of them.
17 És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!
How weighty also are Thy thoughts unto me, O God! How great is the sum of them!
18 Számlálgatom őket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.
If I would count them, they are more in number than the sand; were I to come to the end of them, I would still be with Thee.
19 Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tőlem!
If Thou but wouldest slay the wicked, O God — depart from me therefore, ye men of blood;
20 A kik gonoszul szólnak felőled, és nevedet hiába veszik fel, a te ellenségeid.
Who utter Thy name with wicked thought, they take it for falsehood, even Thine enemies —
21 Ne gyűlöljem-é, Uram, a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?
Do not I hate them, O LORD, that hate Thee? And do not I strive with those that rise up against Thee?
22 Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek!
I hate them with utmost hatred; I count them mine enemies.
23 Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!
Search me, O God, and know my heart, try me, and know my thoughts;
24 És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!
And see if there be any way in me that is grievous, and lead me in the way everlasting.
