Zsoltárok 139
1 Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.
Lord, thou hast proved me, and known me:
2 Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat.
Thou hast know my sitting down, and my rising up.
3 Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.
Thou hast understood my thoughts afar off: my path and my line thou hast searched out.
4 Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!
And thou hast foreseen all my ways: for there is no speech in my tongue.
5 Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.
Behold, O Lord, thou hast known all things, the last and those of old: thou hast formed me, and hast laid thy hand upon me.
6 Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt.
Thy knowledge is become wonderful to me: it is high, and I cannot reach to it.
7 Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak?
Whither shall I go from thy spirit? or whither shall I flee from thy face?
If I ascend into heaven, thou art there: if I descend into hell, thou art present. (Sheol h7585)
9 Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:
If I take my wings early in the morning, and dwell in the uttermost parts of the sea:
10 Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.
Even there also shall thy hand lead me: and thy right hand shall hold me.
11 Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,
And I said: Perhaps darkness shall cover me: and night shall be my light in my pleasures.
12 A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.
But darkness shall not be dark to thee, and night shall be light as day: the darkness thereof, and the light thereof are alike to thee.
13 Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.
For thou hast possessed my reins: thou hast protected me from my mother’s womb.
14 Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.
I will praise thee, for thou art fearfully magnified: wonderful are thy works, and my soul knoweth right well.
15 Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében.
My bone is not hidden from thee, which thou hast made in secret: and my substance in the lower parts of the earth.
16 Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.
Thy eyes did see my imperfect being, and in thy book all shall be written: days shall be formed, and no one in them.
17 És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!
But to me thy friends, O God, are made exceedingly honourable: their principality is exceedingly strengthened.
18 Számlálgatom őket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.
I will number them, and they shall be multiplied above the sand: I rose up and am still with thee.
19 Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tőlem!
If thou wilt kill the wicked, O God: ye men of blood, depart from me:
20 A kik gonoszul szólnak felőled, és nevedet hiába veszik fel, a te ellenségeid.
Because you say in thought: They shall receive thy cities in vain.
21 Ne gyűlöljem-é, Uram, a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?
Have I not hated them, O Lord, that hated thee: and pine away because of thy enemies?
22 Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek!
I have hated them with a perfect hatred: and they are become enemies to me.
23 Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!
Prove me, O God, and know my heart: examine me, and know my paths.
24 És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!
And see if there be in me the way of iniquity: and lead me in the eternal way.
